Pálca és kard avagy...élet a varázsvilág ölelésében

[ London]

*Hallgatja Jana szavait, mire csak összeráncolja a szemöldökét. Hát ő aztán nem tudja, hogy ki mit gondol a lányról... Arra, hogy a hajdani érzések megfakulnak csak elmosolyodik...*
-Igen? *Kérdezi halkan, miközben megvonja a vállait. Aztán Marijana újabb szavai, mire a lány megrázza a fejét.*
- Ha akartam sem tudtam volna segíteni neked. Nem tudtam hova mentél, vagy hogy mit csinálsz, de remélem azt tudod, hogy nekem nagyon hiányoztál.*Mondja neki komolyan. Talán egy cseppnyi fájdalom is érezhető a hangjában. Bár azért azt meg kell hagyni, hogy Miss Watson-t nem éppen érdekelte, hogy Jana kit öl meg az iskolában, vagy hogy éppen melyik oldalra állt. Hiszen a lány akkor sem ítélte el a másikat, amikor a "nagysötétúrnő" oldalára állt a másik. Utálta, ami ott ment de senkit sem ítélt el a döntései miatt, mindenkinek a saját egyéni problémája, gondja, baja, hogy mit választ.
Szóval a hotel felé veszik az irányt, a lány mutatványára nem szól ilyet. Ő is tud egy két dolgot azért. Mikor meghallja Szevér nevét, akkor egy kicsit meglepődik, de nem szól semmit. Hallgatja a másik szavait, próbálja elméjében elképzelni, hogy milyen lehet a hely. Hogy milyen is lehet az a másik világ...
- Biztos... biztos nagyon szép. *Feleli halkan, majd néma léptekkel sétál a másik mellett, aztán egyszer csak megáll, és a másikra pislant. Hatalmas zöld szemei a másikéba fúródnak, de természetesen akkor ha Jana is ránéz.
- Tényleg itt vagy. Ajj Jana, annyira örülök. *Fakad ki a lány és megöleli a másikat, közben még egy csókot is nyom az arcára, aztán vesz egy mély levegőt és ellép tőle. Úgy látszik Miss Watson egy picikét sokkos állapotba került, de semmi baj hamarosan bizonyára elmúlik. Agyában egy gondolat fut keresztül, amit rögtön meg is oszt a másikkal. *
- Tudod mit?! Ne... Ne is ide menjünk. Túl nyugodt hely... Mit szólnál mondjuk egy egy kis partyhoz? Nem olyan partyhoz... Csak inni valamit, ami egy kicsit felpörget minket, na? *Kérdezi csillogó szemekkel, miközben arcán az a jól ismert szép vonású mosoly jelenik meg. A lány közben valamit elmorog az orra alatt, minek hatására Darwin szépen lassan szertefoszlik, így már csak Susan elméjében létezik. Nem mintha nem olyan helyre mennének, ahol mágusok vagy boszik vannak, de egy forgalmas utcán valószínűleg nem néznék jó szemmel, ha egy „vadállat” sétálna egy törékeny kis szőkeség mellett...*

[London]

* A lány közli, hogy nem tudott volna segíteni, hiszen nem tudta, hogy hol van Jana. Igen Ez így van. És ha tudta volna sem tudott volna segíteni. Hogy nem érdekli, hogy kit ölt meg, és hova állt? Talán igaz. Azonban Susan is mondott olyat, ami Janát bizony padlóra vágta. Ha minden igaz...márpedig miért ne lenne az, egyszer ő maga kurvázta le a fekete hajú nekromanta lányt. És ez bizony elég erősen él a nőben. Amikor Susan közli, hogy szép lehet a hely, biccent egyet.*
- Szebb mint amit valaha láttam.
*Majd egy pár pillanatra elgondolkozik. Aztán megszólal.*
- Ha valakit meglátogatnék idehaza az Gavril lenne. De tudod... az felesleges. Hiszen ő pontosan tudja hol vagyok.
* Mondja komolyan. Aztán a lány ötletére, hogy menjenek bulizzanak egyet, Jana megtorpan.*
- Nem. Nem megyek társaságba. Mostmár nem az én világom az.
* Közli rideg hangon, mire a mellette sétáló németjuhász megszólal.*
- Okos gondolat Lüdércem. Nagyon okos. A májad mostanra tuti nem szeretné a dolgot.
*A lány csak meghúzgálja a kutyának álcázott hiéna fülét.*
- Tudom kicsim. És ez így van jól.
* Majd csak sétál a már megkezdett irányba, ahol a kávézó lehet.*
- Igen itt vagyok. De nem sokáig. Aztán még visszajövök egy párszor...mielőtt véglegesen átköltözöm.
* Közli fesztelenül*

Jó és rossz, mely mindenhol, mindenkiben ott van. Nincs tisztán jó, és nincs tisztán rossz. A kérdés csupán rajtunk áll, hogy melyiket engedjük győzedelmeskedni magunkban, melyik az, mely jobban vonz, mely az mi képes magával ragadni és irányítani... Bűnök. Bűnöket még a legtisztább is követ el, mindenkinek vannak meggondolatlan cselekedetei, melyeket talán nem tudunk jóvá tenni. Talán nem is akarunk... Idejét sem tudja már a szőkeség annak, hogy mikor mondott ilyet a másikra. Emlékezetében ott él, de úgy tudja, hogy azt már ha százszor nem, akkor egyszer se beszélték át.
- Akkor velem pusztán véletlenül futottál össze. - Jelenti ki halkan, ajkain mosoly játszik. Nem kérdi, tényként közli. Sóhajt egyet és a másikra pislant, mosoly ül az arcán, még mindig. Mosolyog mert fáj, hagy törjenek csak ripityára a csontjai, hagy szakadjon meg a lelke és a szíve. Rég érzett ilyet. Arra, hogy a Marijana nem akar bulizni, biccent egyet. Ha nem hát nem, felajánlotta. Elutasították, nincs ezzel probléma, de ha lenne is. Ha valóban lenne valami baj, akkor sem tudna mit tenni.
- Elidegenültünk volna egymástól, sweetheart? - Lágy hangon teszi fel a kérdést, miközben a nőre pislant. Emlékek villámgyorsasággal járják át az elméjét, talán szeretne egy pillanat erejéig újra a múltban lenni. Talán, de nem biztos.
Meghasad, felgyorsul. Szíve akár egy üveggömb... Már látja a kávézó fényeit, hamarosan odaérkeznek.
- Mások a terveid, igaz-e? - Kérdi. Ami egyszer elszakad, az már nem lesz ugyanaz. Belép a kávézóba, egy pincér vezeti őket asztalhoz. Felveszi a rendelést, majd távozik. Most így világosnál jobban megnézi a másik arcvonásait, halványan mosolyodik el.
- Kár, hogy csak egyetlen egyzser áldoztunk azon az oltáron. - Sokat sejtő pillantás, s tán kissé beteges kijelentés egy olyan nőtől, aki elvileg a férfiakhoz vonzódik.

//Nem lett a legjobb, de azért remélem tetszik. ( : //

*Az utcai lidércfények már javában pislákolnak... noha ebben nincs semmi meglepő. Tél van, és már elmúlt bőven négy óra is. Így aztán egyértelműen sötét van a városban. A távolban az iskola tornyai az ég felé kapnak, mintha bele akarnának marni a felette elúszó tintakék fellegekbe. Az ezüst vándor jókedvűen mosolyog le most a világra. Pláne erre a kisvárosra. Legalábbis így érzi az a lélek, aki az úton sétál végig. Hányszor járt már itt. Hányszor rohanta végig az utcákat. De azok más idők voltak. Más napok... más felhők úsztak a magasba. Más sugarak ragyogtak rájuk... más napok voltak. Kevésbé veszélyesek. Noha az iskolában töltött éveket sem lehetett éppen életbiztosításnak mondani... mégis sokkal másabb volt. Nem vadásztak rá ennyien. Nem vadásztak rá ilyenek... olyanok, és amolyanok pláne ne.
A sötét árny mellett egy kutya forma sziluett is bandukol. Az egyik lámpa gyér fényében megcsillan az aranybarna szőr, és a rajta pihenő foltok. A zöld szemek lángja fellobban, ahogy a fény vissztáncot jár benne. Ám most az Egeknek hála, senki nem látja ezt.
A magas, karcsú, emberszerű alak megtorpan, majd körbe néz. A házsorokat fürkészi, majd mintha lepillantana a kisebbre, aki vissza néz rá. És mintha amaz biccentene.
A furcsa páros elindul az egyik ház irányába. Ahogy a lépcsőkhöz ér, ujjai a korlátot cirógatják végig. Behunyja a szemét, és csak pár pillanatig elmereng, ahogy jobb lába az első lépcsőt tapodja. Majd aztán egy nagyobb lendülettel indul meg, a kutya forma lényt lent hagyja a lépcsők takarásában.
A verandán felgyulladó lámpás egy széles karimájú, smaragdzöld kosztümbe öltözött nőt világít meg. A szemei smaragdzöldek, akár a kosztüm. A kalap előtt fekete csipke húzódik az arc elé, de azt tisztán lehet látni, hogy hófehér bőrű az illető.
Lassan, szaténkesztyűs kezével megnyomja a csengőt, majd csak vár.
Amikor kinyitják, az ajtónál lévőt szinte mellbe vágja a kellemes jázmin illat. A nő búgó hangon köszön.*
- Szép estét. A ház gazdájával szeretnék szót váltani. Egy ügynökség házalója vagyok, és gondoltam.... hátha érdekli egy két dolog a házigazdát.
* Az arcvonások egyáltalán nem hasonlítanak arra, aki valóban jött.*

Hozzászólások száma : 46 Join date : 2011. Aug. 17.

*A házban csak egy helyen ég a villany, a konyhában, láthatóan mozgás van bent, és mikor bekopognak, hamarosan ki is nyílik az ajtó, és mintha nem lenne bent senki. Aztán ha az érkező lepillant, akkor egy kislányt pillanthat meg, aki talán még tíz éves sincs. Sötét, göndör haja van, és hatalmas barna szemeivel pislog fel rá, de nem szólal meg, amíg az érkező meg nem szólal, aztán is első mozdulata a kutyaforma alakra mutatás.* - Ő is lélek? *Kérdezi csacsogva, és ekkor jelenik meg a lány háta mögött a ház ura. Nem sokat változott, mióta utoljára találkoztak. Talán a haja kicsit rövidebb, a bőre kicsit sápadtabb, és finoman húzza be a házba a kislányt.* - Relcey, mit mondtam....? *A kislány megforgatja a szemeit.* - Hogy ez udvariatlan, nemillik, de ez micsodaaaa? *Chris itt fordul az érkezőre, le a hiénára, és kis mosoly is jelenik meg az arcán, pláne, hogy Lilith a levegőbe szimatol.* - Hiéna. Figyelj csak, Relcey, átmész Noelhez egy kicsit? Hamarosan a bátyád is biztosan megérkezik, majd átküldöm. Majd én közben beszélgetek a vendégünkkel. *A kislány bólint, és pár lépésen belül el is tűnik az ikerházat összekötő ajtón át, Chris pedig végre az érkezőhöz fordul, nekitámaszkodva az ajtófélfának.* - Esküszöm, ki fogom írni, hogy ügynökök kíméljenek. És mi a portékája? *Kérdezi, félrebillentve a fejét.*

*Ahogy az ajtó kinyílik, és a lent a lépcső mellett üldögélő hiénára mutat a kislány, a házalónak öltözött Jana csak felnevet.*
- De tüneményes. Komolyan... Az egy...
* de nincs ideje befejezni, mert a Ház ura válaszol helyette. A fiatal nő elmosolyodik.*
- Úgy van. Egy Foltoshiéna... nagyon nehéz volt megszelídíteni, de a lényeg az eredmény. Ahogy a cégünk mondja.
* Majd Chris elküldi a kislányt, és enyhén epés megjegyzést intéz Jana felé. Mire a nő kissé lehajtja a fejét.*
- Elnézést kérek. A cégünk nem birtokol olyasféle információkat, miszerint elzárkózik bármiféle ilyen irányú megkereséstől.
* Jelenti ki, majd az újabb kérdésre, hogy mi az árú, csak a fátyol alatt elmosolyodik, és legyint egyet, mire egy feket aktatáska jelenik meg a kezében.*
- Nos... azt hiszem amennyiben beenged, annyiban kényelmesebben meg tudja nézni az adott cikkeket.
*Ha a fiú beljebb invitálja, akkor még egy gyors kérdés.*
- Az.... állat... maradjon, vagy esetleg bejöhet?
*Ha Chris kijelenti, hogy nincs hely az állatnak a házban, ha Jana tudomásul veszi, és besétál a daimón nélkül. Chris ebben az esetben, ha már Lillith révén tudja kivel áll szemben, meglepve tapasztalhatja, hogy Janán egy fintor nem sok annyi sem jelenik meg a daimón távolságának okán.
Majd csak a szobában körbe pillantva elmosolyodik. Tipikus úrihölgy viselkedéssel.*
- Lenyűgözően szép lakás. Egyszerű... de igen ízléses.
* Jeleni ki mosolyogva, majd kibújik a kopogós cipőből, a felső kabátot leveszi, és felakasztja egy fogasra, majd a kalap követi. A nő fejét egy kontyba tűzött szőke haj koronázza. Ajkai cseresznyepirosak, és mosolygósak. Sehol kard, sehol pálca.
Egy kis asztalkához sétál, majd ráfekteti a dobozkát. Kinyitja, és abban áttetsző kristálygömbök sorakoznak, bennük apró miniatúrák látszanak lebegni.
- Cégünk új termékekkel kereskedik. Igazából... használati, és dísztárgyak... ugyanakkor... akad köztük élő lény is.
*Mutat a kristálygömbökre.*
- Úgy nevezzük őket, hogy Kryliar.

Hozzászólások száma : 46 Join date : 2011. Aug. 17.

*Relcey, amikor meghallja, hogy a hiéna bizony nem daimón, akkor annak rendje és módja szerint meg is simogatná, de a kezét finoman lefogja Chris.* - Először kérdezd meg a hölgyet, hogy szabad-e, ha nehéz volt szelídíteni, lehet, hogy nem szereti, ha simogatják. *Mondja szelíden, mire Relcey felnéz hatalmas, pislogó szemekkel.* - Szabad? *És ha megkapja az engedélyt, akkor meg is simogatja a hiénát, és csak utána spurizik át a szomszédba. Aztán a szavakat hallva Chris röviden felnevet.* - Hívtam volna, de a cégük nem adta meg a számukat, úgy hiába is hívhattam volna. *Mondja, majd ellöki magát az ajtófélfától. Apró kis utalás az üzenőfalra, ahova Jana ugyan kiírta, hogy "call me maybe", de hát na.* - Jöjjön. És csak nyugodtan. *Int, jöjjön csak a hiéna is, majd a konyha-nappaliba vezeti a másikat, hiszen egybe van nyílva a kettő, és mutatja, hogy üljön le az asztalhoz.* - Valamit kér inni? *Kérdezi, majd leül ő is az asztalhoz, figyelve a kristálygömböket.* - És mi ez a Kryliar? *Kérdezi, illedelmesen, ha már játszanak, akkor játsszanak csak. De Lilith azért az asztal alatt odakúszik Lagmarhoz, nézve rá nagy szemekkel, amolyan "azok ketten szórakozzanak csak de mi ne tettessük már, hogy idegenek vagyunk, légyszi-légyszi"-kiskutyaszemmekkel.*

*A kislány nagy ártatlan könyörgő szemeit látva, Jana csak felkacag.*
- Persze. Csak nyugodtan. Mostanra már kezesbárány lett. ~Anyád meg hogy van?~
*Az utolsó kérdés természetesen a kedvenc hiénánktól jön, határozottan mentális fonalon. Majd aztán Chris megjegyzése, mi szerint a cég nem hagyott számot, a lány ajkaira mosolyt csal.*
- Óhhh hát tudja... nem régen alakult cég vagyunk, és jobb szeretjük mi felkeresni az embereket elsőnek.
* Jön a válasz egy kellemes mosollyal, majd ahogy a fiú beengedi őket, Lagmar illedelmesen a lány mellett lépked. Természetesen ő is csekkolja a környezetét. Majd az asztalhoz leülve a kérdést hallva a lány biccent egyet, és folytatja a marketing szöveget, ami persze ahogy van úgy kamu, céggel mindennel egyetemben. No persze... a Kryliarok valódiak. És az is valódi amire képesek.*
- A Kryliarok egy érdekes ötvözete a rúnamágiának, és a kristály, valamint a tér-idő mágiának. Ami azt illeti... a gömbön belül megáll az idő annak ami benne van, így megőrizve őt az örökké valóságnak. Azonban ennek van egy kis rizikója is... hol is van hol is van...
*Néz végig a dobozon, majd meglátja amit keres.*
- Látja ezt?
*A gömbben egy fiatal lányka üldögél. Mintha könnyes lenne az arca. Minden kétséget kizárólag élő ember.*
- Igen... élőlényeket is be lehet zárni mint azt mondottam volt. Esetünkben embereket is. Azonban... sajnálatos módon a kristálygömb a bezárás pillanatában idealizált képet vetít. Értem ez alatt, hogy ez a kislány... sérült volt, amikor bezárták. Több sebből vérzett. Sajnos csak így tudták megmenteni a mágusaink. Azonban... nem minden esetben... de elképzelhető, hogy így viszont a Nulladik síkon...ahogy nevezik a mágusaink... gyógyulási fázisba lép a seb. Tehát... akár a halálos seb is lehet, hogy felgyógyul, mert a testre nem hat odabent semmi káros dolog. Az emésztés, és minden egyéb szinte megáll. Akár több ezer évet is képes egy ember kihúzni egy Kryliarban.
* Lelkesül be a lány. Az asztal alatt Lillith "támadása" természetesen talál. A hiéna oda dugja az orrát a spánielhez.
Majd ennek hatására Jana önkéntelenül felkuncog. Majd a fiúra emeli smaragd szemeit.*
- Na jó... folytassam a kiselőadást?
* Kérdi kellemes, búgó...Jana hangján.*

Hozzászólások száma : 46 Join date : 2011. Aug. 17.

*Akkor Relcey valóban megsimogatja Lagmart, és lelkesen távozik, alighanem el is fogja a szomszédban újságolni, hogy mit simogatott meg. Chris pedig csak az asztalnál ülve figyeli az előadást, miután adott valami innivalót Janának, és csak hallgatja a beszédet, amit magyaráz, és közel hajol megnézni a kislányt. Finoman végigsimítja az ujjait a gömbön, és érzi, tapasztalt rúnamágusként a benne rejlő rúnák erejét, majd visszahúzza az ujjait.* - Olvastam, hogy kísérleteznek ilyesmivel, de a dokumentációkban amiket olvastam, még az szerepelt, hogy kihozni még nem tudtak belőle senkit, ugyanis arról a síkról ha feljön valaki, túl nagy az esélye, hogy akkora trauma éri, hogy nem éli túl az első lélegzetvételt. Esetleg a mágusaiknak sikerült kiküszöbölnie ezt a hibát? *Kérdezi, majd hátradől, felnézve Janára. Aztán amikor a lány a saját hangján szólal meg, csak féloldalasan elmosolyodik.* - A szőke nem a te színed. Azt az alakodat jobban kedveltem, amiben megismertelek. *Jegyzi meg, miközben Lilith lekever egy játékos pofont Lagmarnak az asztal alatt.*

*A válaszra, hogy a szőke nem Jana színe, a lány csak elmosolyodik, és a hajtűt kihúzza a hajából. A konty ami leomlik a vállára, sötétedik, egészen a fekete színig. A haja a feneke alá ér már. Ruhája is megváltozik. Fekete bőrnadrág, egy fekete kapucnis pulóver. Oldalán a katanája. Smink nincs. Ahogy sosem volt. Az illata is megváltozik. Ismét a klasszikus fanyar ősz illat. Az ázott avar, és a föld kellemes kesernyés illata.*
- Nem. Valóban nem. De így legalább nem tudják ki vagyok. És... mostanság nagy szükségem is van erre.
*Vonja meg a vállát, majd az imént mutatott Kryliaron ő is végigfuttatja az ujját.*
- Ő itt Cat. Egy jó barátnőm... tehetséges tolvaj. Sajnos kapott jópár golyót. És hát... a sebészek ugyan kikapták belőle a töltényeket... nem jósoltak neki sokat. Ez volt az egyetlen lehetőség. És... igen, vissza lehet hozni őket. A traumatikus sokk csak jó fogás arra, hogy ne akarják ezt a technológiát keresni, vagy kutatni. Noha le van védve.
*Mondja a lány, majd elmosolyodik.*
- Igazából... ezeket akartam mutatni... vagy legalábbis... ezekkel akarok eldicsekedni.
*Azzal az aktatáska bársony párnázatát felnyitja. Alatta tértágítva van, mert négy öt erszény van besüllyesztve oda. Az egyiket kiveszi, majd megoldja rajta a selyem zsineget, és kiönti a fiú elé a tartalmát.
A golyókban egytől egyig műkincsek vannak. Goya, Da Vinci, Van Gogh, Munkácsy... és még megannyi más festmény, és szobor. Mind-mind mostanság tűntek el. Legalább egy éven belül.*
- Gondoltam... eldicsekszem vele valakinek, aki tudja is mi az értékük.
* Villant egy macskamosolyt a srácra, majd hátradől.*
- Látom... van egy fogadott kislányod... Aranyos... Tényleg tünemény. Olyan ártatlan a kisugárzása.
* Ahogy ezt mondja, a szemében őszinte csillogás villan. Majd az ajkaira kegyetlen mosoly kúszik.*
- Mikor rontod el a lelkét? Mikor viszed az elátkozottak ösvényére? Mikor avatod be arra az útra amit mi járunk?
* Kérdi kissé talán már túlságosan is belemélyedő lelkesedéssel. Eközben Lillith pofonjára Lagmar csak nemes egyszerűséggel beleszuszog a spániel fülébe.*

Hozzászólások száma : 46 Join date : 2011. Aug. 17.

*Halványan elmosolyodik, amikor az álca alól előbukkan az igazi Jana, az akit ő ismer.* - Helló, idegen. *Köszön, mintha csak most találkoztak volna, majd hallgatja a szavakat a lányról a gömbben. Aztán előkerülnek a műkincsek ő meg felkacag.* - Hát látom nem pazaroltad az idődet. Adrenalin, sport, egyszerű műkedvelés? Mert kötve hiszem, hogy pénzre lenne szükséged. *Somolyog, és csak nézi a festményeket, megcsodálja szépségüket. Aztán Relcey-re terelődik a szó, és Chris elmosolyodik, kicsit talán sötéten.* - Nem tudod honnan jött. De nem éreztél rajta valami furcsát? Lagmar orra esetleg? Relcey... nem evilági. És ő már eleve a sötétségből érkezett. Nehéz elképzelni, hm? Látnád árnyékok között bujkálni, onnan előbújni, és amikre a bátyja már képes... *Elakad a gondolatai között, és csak néz oldalra.* - A vérében van a sötétség, és bár a születés nem határozza meg előre az utunkat, azért bizonyos dolgokra... igenis fogékonyabb ő is. Láttam az apjukat. Az ő karjaiból téptem ki konkrétan Relcey-t, hogy aztán kis híján szét legyek tépve. *Elmosolyodik, sötéten, barna szemeiben egy pici sárgás fény villan.* - Tudod. Csak szokásos délutáni séta a környéken. De a lényeg, hogy bizonyos értelemben már így is átkozott. Nem kell ahhoz az én segítségem is, csak... nézzük, milyen úton halad.

*A köszöntésre elmosolyodik. Nos igen... valamilyen szinten talán igaza is van Chrisnek. Idegen... nos... bizonyos tekintetben valóban. Majd jön a kérdés, hogy mi végett a műkincsrablás.*
- Jól ismersz. Ahogy mondtad. Sport, adrenalin...műkedvelés... meg talán a birtoklási vágy. Mindig is imádtam ezeket a festményeket. Őszinte bánatom, hogy az Utolsó Vacsorát nem tudom ellopni. Dehát... én sem vagyok mindenható... még ha közel is állok hozzá.
* Vigyorodik el. No igen... EGO... az mindig is megvolt. Majd a lány felé jön az okfejtés.*
- Éhhhértelek. Sötétség gyermeke... ejnye. Akkor csak hozzám képest ártatlan bárányka?
* Kérdi vigyorogva. Mi tagadás. Jana amikor a kislány a közelében volt, ténylegesen tisztaságot érzett a lányból. Noha lehet, hogy ez már az ő értékítéletéhez képest tisztaság.*
- A sötétség ide vagy oda... Chris... te tudod a legjobban, hogy kevés olyan lény van, ami akár csak kegyetlenségben is... de felvehetné velünk a versenyt... vagy már nekem van túlzottan Isten komplexusom?
* Kacag fel. Jó persze... nem gondolja ő ezt komolyan. Azonban ami tény az tény. Átkozottnak születni, és átkozottá válni két különböző dolog.*
- Chris... mi tettünk azért, hogy szörnyetegek legyünk. Ő csak hajszálnyira született ezzel. Szerinted...
* Pillant az ajtó felé, mintha csak a lányka ott lenne...*
- Valaha is... meg fogja ütni a mi szintünket? Mert azért valljuk be... mi talán még a démonok között is démonok lennénk...
*Majd a sárgás szemvillansára csak egyint egyet.*
- Pontosabban vagy.
*Megvonja a vállát. Őt aztán nem igazán érdekli, hogy Chris milyen fajú. Ő ember. És az is marad. Még ha előbb utóbb örök életű lesz is... de ember.*
- Talán kissé szentimentálissá tett az elmúlt időszak...
* Sóhajt egyet, miközben kifelé pillant az ablakon, és belekortyol az italába.*
- De hiányoztatok.

Hozzászólások száma : 46 Join date : 2011. Aug. 17.

*Chris legyint egy kicsit arra, hogy Jana még nem tudta ellopni az utolsó vacsorát.* - Ugyan már, legközelebb, amikor találkozunk, már Az Ember Teremtése lesz a plafonodon. Vagy már most is ott van? *Kérdezi huncut mosollyal. Aztán arra, hogy csak Janához képest ártatlan bárányka Relcey, csak megrázza a fejét.* - Igazából fiatal még, csak megvan benne a potenciál. Aztán még ki tudja, mi lesz vele, ha felnő. *Von vállat, majd hátradől, és csak hallja a szavakat. Tett azért, hogy szörnyeteg legyen, démonok között is démon... ő teszi azt, ami a túléléséhez szükséges. Más kérdés, hogy talán jobban élvezi, mint ahogy kéne.* - Hogy megüti-e, ha arra az útra tér... az már más kérdés. Tudod, nem olyan régen hallottam egy mondát, egy bizonyos csoport hitvilága szerint, a túlvilágon mindenkire vár egy hegy, amit meg kell másznia, felcipelni mindenkinek a lelkét, akinek valaha is ártott. Már nem számolom, hány lelket kéne felvinnem, hát mindent el fogok követni, hogy... minél később kerüljek a hegyhez. De tudod úgy érzem, az arcukat fel tudnám idézni. *Mosolyodik el egy kicsit. Nem bűntudata van... legtöbbször az életét védte, főleg az arénában.* - Te is hiányzol. De ha decemberben még itt lettél volna... szeptemberig akkor se láttál volna. Akkor én sem voltam az iskolában.

- Értem. Tehát...a kislányod egy... alapvetően szörnynek nevezhető humanoid. Akarom mondani... egy potenciális szörnynek. Nos... talán szerencsésnek mondhatnám, hogy ilyen lett. És nem ilyenné kellett válnia. De... a miénk is egy szép élet út... és még a húszat sem töltöttük be.
* Hallgatja a fiú mondandóját a hegyről, ahova fel kell cipelni a lelkeket. Csak elmosolyodik.*
- Én ha meghalok....HA meghalok... tudom hova fogok kerülni. Én láttam, és a Mester megmutatta. A gyönyörű Fekete Sivatag Obszidián Fellegvárába. A Halál angyalainak, és igazhitű harcosainak várába. Hiszen te is láttad már az Odaátban a Kaszásokat. No ők is onnan indulnak időről időre. Ha meghalok... Kaszás leszek. Mert így éltem... ezt hittem... ezt kapom. Hogy ha élhetek ezzel a pár szóval.
*Jegyzi meg félmosollyal. Aztán csak félrebiccenti a fejét. Az hogy a srác nem volt az iskolában... nos...*
- Tudom. Nem kis összegeket nyertél nekem. Sosem furcsálltad az időről időre lehulló fekete rózsát az arénában? Vagy nem is foglalkoztál már a Gladiátoroknak kijáró ajándék esővel? Vagy csak... túlságosan belefásultál...a harcba?
* kérdi halkan, lassan előredőlve.*
- Bele lehet vajon a harcba fásulni? Vajon... lehet... nem élvezni?
* Lassan végignyalja az alsó ajkát.*
- Én képtelen vagyok nem imádni. Akárhányszor ökölbe szorul a kezem. Akár hányszor markolom meg a katanám... mindig ugyan az az érzés fog el. Szerelmes vagyok a harcba Chris.
* Súgja mosolyogva.*
- Imádom az élet halál harcokat. Imádom nézni... és imádom táncolni.
* Majd visszább húzódik.*
- Idén nyáron korkedvezménnyel kaptam meg a 8. dant kendoból. Én vagyok az első, aki megkapta...ilyen idős korában.
* Chris valószínűleg tudja, hogy a 8. danra alsó hangon 50 éves kor alatt nem igen szoktak pályázni.*
- Az Ember Teremtése pedig... nem még nincs meg. MÉG.

Hozzászólások száma : 46 Join date : 2011. Aug. 17.

*Jana szavaira a házban a villany fölöttük elkezd pislákolni, mintha sötétség akarná befedni őket pár másodpercig. Chris felnéz a lámpára, majd el oldalra, lassan, mintha a tekintetével keresne valamit... majd a pislákolás abbamarad, Chris pedig mosolyogva visszanéz Janára.* - A sötétség nem szereti, hogy a rokonát szörnyetegnek titulálod. *Mondja kedves mosollyal.* - A potenciál és a végkifejlet nem ugyanaz, ezt mi tudjuk a legjobban. Bennem meg volt a potenciál, hogy színpadi mutatványos legyek, és nézz rám. *Ingatja a fejét. Aztán hallgatja Jana szavait arról, hogy Kaszás lesz, de erre nem mond semmit. Ő nem igazán gondolkozik azon, hogy mi vár rá odaát... jó Nekromantaként majd kivárja, ha az öreg eljön érte. Addig is meg más kérdés. Aztán jön az aréna említése, és Chris szemei határozottan sárgába fordulnak pár másodpercre. Arca nem rezdül, csak hallgatja Jana szavait a harcról, hogy mennyire imádja.* - Akkor miért nem jöttél le néha te is? Vagy esetleg a szűk cellákba, ahol tartottak minket? Panem et circenses a javából. Tudod, ha a csatatéren vagyok, azt nem bánom. Szeretem, ahogy táncol az ereimben az adrenalin. De fogságban tartva lenni, egy alig aprócska cellában ketten összezárva, nos azzal már volt pár gondom. *Hangja végig rezzenéstelen, de a végére eltűnik a szeméből a sárga izzás.* - Az az egész nem csak a harcról szólt. Koránt sem. *Mondja még, majd tömören bólint.* - Gratulálok. *Ennyit mond a nyolc danra.*

*A lámpa villódzására nem reagál. Chris megjegyzésére pedig...*
- Az igazság sokszor fájdalmas. De attól még igaz.
* Ennyivel el is intézi a sötétséget. Majd a kérdés, hogy akkor miért nem ment el oda... csak elmosolyodik.*
- Chris... Te is tudod jól... két lidércnyomás egy akkora kis helyen... maga lett volna a pusztulás.
* És milyen igaz. Ha ők ketten véletlenül összekerültek volna esetleg... akkor ott bizony nem hogy kő nem marad... de talán még a térbe is olyan hasítékot metszenek, amit még a nagybecsű Bulgár iskola tanítói sem foltoznak össze.*
- A bezártság. Igen. Az sem tett volna jót a közérzetemnek. És most nyugodtan a szemembe köpheted, hogy elkényelmesedtem. Talán igazad is van valamilyen szemszögből.
* Vonja meg a vállát.*
- Benned mai napig meg van a potenciál, hogy tömegeket szórakoztass. Ahogy te magad mondtad. Panem et Circenses. Igaz... egy sötét, és kissé morbid színpad, és morbid, és sötét mutatványosok. De színpadi mutatványosok.
*Közli a valót. Hiszen lehet, hogy ezzel nem számolt Chris. De az igazság ez. Színpadi mutatványos volt egy jó ideig.*
- Az az egész nem csak a harcról. A túlélésről szólt. De ha egy dolog nagyon jól tudsz Chris... az a Túlélés. Ezért is fogadtam minden meccsedre, ellenféltől függetlenül. Ezért is akartam minden mozdulatodat látni. Ezért is Te voltál a kedvenc...Bajnokom.
Tudod... hogy odafent... felső körökben hány gégét kellett bezúznom miattad?
* Kérdi egy félmosollyal. Neeeem, nem dicsekvés, vagy hálavárás. Dehogy is.*
- Imádtam a meccseidet... és Köszönöm a gratulációt.
* Mosolyodik el könnyeden.*

Hozzászólások száma : 46 Join date : 2011. Aug. 17.

- Igen. Elkényelmesedtél. Lopások ide vagy oda, de képtelen vagy már igazán veszélyes helyzetbe helyezned magad. Persze, műkincslopás se veszélytelen foglalkozás, ahogy Cat barátnőd is megtapasztalta, de tudod Jana, ez már ott foglalkozási ártalom. Nekem, az ott nem foglalkozási ártalom volt. Nekem az ott nem önszántamból történt. Ez a piszok nagy különbség, Jana. Ha önként vállaltam volna azt ott elhiheted, egy szavam nem lenne. Hiszen ismersz. Vagy netán azt hitted, hogy azért voltam ott? C-c. *Ingatja a fejét, majd oldalra néz, a semmibe révedve.* - És nem egyedül voltam ott, minden bizonnyal azt is láttad. Volt, aki fogja a hátamat, akivel együtt így is rászabadultunk az ellenségeinkre, a túlélésért. Meglepett netán? Kinézted belőle, hogy megtanul kardot forgatni, mágia nélkül is megvédve magát? Fekete rózsa ide vagy oda, bezúzott gégék ide vagy oda... csak rá számíthattam ott. Nem rád. Felesleges mondanod, mit tettél értem odafent, amikor minden odalent dőlt el. És ott nem te voltál az oldalamon. De azért... *Színpadiasan meghajol ültében.* - Örülök, hogy jól mulattál.

*A lány pillantása megkeményedik azoknak a hallatán, amiket Chris a fejéhez vág.*
- Úgy van. Nem voltam melletted. Úgy van ahogy mondod. Jól szórakoztam. Élveztem. És... hogy nem tudom tényleges veszélyhelyzetbe helyezni magam...
*vállat von*
- Higgy amit akarsz. Az hogy Ő megtanult kardot forgatni... örvendetes. Hogy védte a hátad? Hurrá.
* A lány szavai egyre hűvösebbek.*
- Dehát... én már csak ilyen vagyok kedves. Sajnálatos módon én már csak ilyen. Bocsáss meg... emberi szeszély.
* Villant egy mosolyt, majd hátra dől a székben.*
- Catat nem lopás közben kapták el. Őt a Fekete Kéz kapta el. De hiszen... ahogyan te is mondtad... ez már csak szakmai ártalom.
* Nevet fel.*
- Mivel felesleges mondanom ezért nem is teszem.
*Majd csak felnevet.*
- Egy dolgot még mindig teljes magabiztossággal csinálsz Strife. Még mindig pár mondattal fel tudsz húzni.
* Nevet fel, mostmár teljesen fesztelenül, és mindenféle kellemetlen mellékzönge nélkül. Tényleges jó kedéllyel.*

Hozzászólások száma : 46 Join date : 2011. Aug. 17.

- You are mere citizen of the Capitol, nothing more. *Suttogja, halvány mosollyal az arcán, az ő szeméből már eltűnt a keménység, az izzás. Apró kis utalás egy könyvre, amit elolvasott, talán Jana is érti, talán nem.* - Valóban, felesleges elmesélni, akárhogy is nézzük. És hiszem, amit tapasztaltam. Kilenc hónapig voltam bezárva, ebből nyolcat kellett végigizzadnom, végigszenvednem. Vagy netán böki a csőrödet, hogy mással is képes vagyok harcolni, nem csak veled? Lehet, hogy nem jött el a világvége attól, hogy harcoltunk. Lehet, hogy nem szakadt szét a tér-idő kontinuum. De tudod mit? Az csak külsőség, az nem számít. Kinek a francnak kell az? Mert nekem nem. Túléltem. Túléltük. A többi irreleváns. *Mondja, majd arra, hogy fel tudja húzni még mindig pár mondattal, csak felnevet, röviden.* - Teneked meg még mindig akkora az egód, hogy csodálkozom, hogy befér a házba. Lehet, hogy én nem török annyira fel, mint te. Lehet, hogy én nem akarok nyolc dant húsz éves korom előtt, vagy nem akarok Kaszás lenni a halálom után, és nem akarom leszedni a Sixtus-i kápolna mennyezetét. Nekem csak olyan rohadt egyszerű céljaim vannak, hogy éljek, ameddig élek, és élvezzem, ahogy tudom. Csak vigyázz kislány, ismered Ikarusz történetét. Túl sokat akarsz, túl sokat markolsz. Csak aztán tudd mikor elég.

*Hogy böki a csőrét, hogy mással is képes harcolni? Erre csak felnevet.*
- Drága... együtt... harcoltunk egy maroknyi alkalommal. Külön azonban milliószor. Hányszor nem voltál ott, amikor nekem kellett volna támogatás. Nem. Nem zavar, hogy mással is tudsz harcolni. Mi több. Örülök neki. Talán így a legjobb.
*Majd Jana is Chrissel együtt nevet, még akkor is amikor az ő egójáról esik szó. Majd csak biccent egyet.*
- Az én céljaim... teszem amit tennem kell. Teszem amit kiszabtak rám. Hogy közben mit veszítek el... és mit nyerek... az maradjon az én dolgom.
* Majd csak felsóhajt.*
- Azonban többet vesztettem, mint azt te elképzelni is tudnád.
* Chris ugyan nem láthatja, de Lillith annál inkább. Lagmar a csupa izom farkával jókorát húz Jana sípcsontjára. Valószínűleg figyelmeztetés. A lány erre csak elmosolyodik, majd lassacskán feltápászkodik, az "üveggyöngyeit" besöpri az aktatáskába, amit egy ismételt kézmozdulattal el is tüntet.
Az asztalról felemeli a hajtűt, majd egy gyors, gyakorlott mozdulattal kontyba tűzi. Ismét a szőke nő áll Chris előtt, kalappal, mindennel, kard, és pálca nélkül.*
- Az én veszteségeim az én történetem. Nem szeretem, ha más is tudja rajtam kívül, így inkább eltemetem magamban. Látod Chris? Én voltam a vírus, ami elpusztított, majd létrehozott egy új létformát. Elpusztítottam a triótokat... hogy egy erős párost hozzatok létre. Tudatlanul, akaratlanul... de ezt tettem. Amit teszek, azért teszem, mert az a dolgom, hogy azt tegyem. Lagmar... indulunk!
* Közli a hiénával mint egy parancsot, aki még egyszer orron nyalja Lillithet. Majd csak elindul kifelé a házból, ám még visszaszól, ezúttal már a házaló nő hangján.*
- Uram... köszönöm a vendéglátást... és ha megenged egy jótanácsot... Hívja haza a kislányát, és tartsa benn a házban. Az elkövetkezendő félórán belül... könnyen előfordulhat hogy a környéken gömbvillám alakulhat ki.
* Közli mosollyal Jana, majd csak elindul kifelé a városból.*

* Az elkövetkezendő fél órán belül Chris intenzív energiatömeget érezhet a város pereméről... majd egy villanás...valószínűleg gömbvillám jelenséggel kísérve.*

Hozzászólások száma : 46 Join date : 2011. Aug. 17.

- Viszont én nem lestelek kéjes vigyorral az arcomon, miközben te harcoltál az életedért. Ez a nagy különbség aközött, hogy ki hogy harcolt, és kivel és miért és hányszor. *Jegyzi meg, majd arra, hogy Jana sokat vesztett, csak becsukja a szemét.* - Tudod mit, Jana? Legyen. Minden bizonnyal te rengeteget vesztettél, mint én, hozzád képest alacsonyabb rendű létforma, mint aki kevesebbre hivatott, el tudná képzelni. *Mondja, és feláll, lassan az ablakhoz sétálva, kinézve az éjszakába.* - Teszed amit tenned kell, feláldozod, amit fel kell... nagy szavak, de olyan klisések Jana. Nem tudsz semmi jobbat kitalálni? *Mondja, megfordulás nélkül, majd felkacag, és megfordul, és immár a házaló nőre néz.* - Ne legyél már ennyire magaddal. Marhára nem te martad szét a triónkat, hogy aztán erős duó, blablabla. Azért lettünk erős duó, mert egy pszichotikus tünde kettőnket zárt be oda, és nem többünket. Ha Jacket is bezárta volna velünk egy cellába, akkor alighanem hárman kovácsolódtunk volna össze. Ne vegyél már magadra akkora inget, mert lehet, hogy szép melleid vannak, de azért ez még rád is nagy lenne. A világ nem körülötted forog. És, lehet, hogy meglep, de az enyém se. Nem te okoztál az életemben minden változást, szóval erősen fuck you. *Mondja, majd kihúzza magát, hosszan kifújva a levegőt.* - Ikerház. Bent van, nem kint. *Mondja rideg hangon, hiszen csak a szomszédba ment át Relcey. Aztán amikor Jana távozik, Chris kihúzza magát, és a szobájába vonul.* - Hallgatózni illetlenség. *Jegyzi még meg, mintegy mellékesen az árnyaknak, majd becsapja maga mögött az ajtót. A gömbvillámra pedig már csak egy szót suttog maga elé fél órával később.* - Show-off.

*Két nappal később, még jóval alkonyat előtt csöngetnek a házban, ahol nem olyan régen érdekes beszélgetés, és esemény játszódott le.
Ahogy az ajtó kinyílik, a késő délutáni fényben egy hosszú, fekete hajú lány áll a küszöbön. A hosszú szén zuhatag a háta közepéig ér. Szene kissé kihúzva, amolyan cicaszemeket kölcsönözve ezzel gazdájuknak. A lány zöld szemei vidáman csillognak, ahogy az ajtónál állóra pillant, bárki is az. Testét most egy fekete ing, felette egy homok színű köpeny féle borítja. A csuklya hátravetve, így látni engedi az arcát. A nadrág egy szintén sivatagba illő terepmintás nadrág, egy homokbarna bakancsba begyűrve. Hátán egy jókora málhazsák, oldalán egy AK-47-es lóg. Nyakában egy homokbarna-fekete kockás shemagh van tekerve. A lábszárán egy amerikai típusú túlélőkés. És persze Lagmar aki mellette üldögél fent a balkonon, lógó nyelvvel.*
- Hahó a ház tulaját keresem. Ha jól tudom Chris itt lakik. Jól tudom?
* Kérdi mosolyogva az ajtónyitót. Ha csak nem Chris az. Abban az esetben egy hosszan elnyújtott Helllóóóóóval köszön, és ha a másik hagyja, akkor a nyakába ugrik...cuccostúl mindenestől.*

Hozzászólások száma : 46 Join date : 2011. Aug. 17.

*Elég pocsék napjai voltak, fogalmazzunk így. Legközelebbi baráti köre vele együtt került padlóra az elmúlt napokban, és ő, ami őt illeti próbált összekaparni akit tudott, bár ő sincs túl jól. Most nincs itt a testvérpár, kint vannak valahol a városban, Noel meg alszik, és Chris éppen csak átöltözni jött át a saját házába. No igen, most Noel van mélyponton, és próbálja a szintén nemjó állapotban lévő Chris összerakni, vak vezet világtalant. De közben kopognak, hát ajtót nyit, és.... a vetődésre ledermed, majd megragadja Jana vállait, és eltolja magát kartávolságra.* - Te meg mit keresel itt? *Kérdezi, határozottan ellenségesen, aztán az agyában kattan valami. A múltkori beolvasás után nem jönne így vissza tán... Jana se.* - Várj. Mikor láttuk egymást utoljára? *Kérdezi, és akár paranoidnak is lehetne nézni, de hát ezen a környéken nem érthető?*

* Ahogy Chris ajtót nyit, valóban a reakció a nyakba ugrás. Majd az, hogy eltolják, és kissé ellenségesen fogadják egy pillanatra elolvasztja az ajkairól a kedves mosolyt, és értetlenkedő, és erősen megszeppent arckifejezés jön válaszul...majd a kérdésre... mind a kettőre válaszol.*
- Öhm...izé...
* Ujjait maga előtt össze-össze érintgeti*
- Azért jöttem, mert nagyon nagyon régen láttalak... és... szerettem volna látni, hogy jól vagy e, és mi van veled. Azt sem tudom már... mikor volt az az akkor. De hogy legalább hónapokkal ezelőtt... az teljesen biztos...
* Közli továbbra is megszeppenve. Majd leveszi a válláról a táskáját, és kifűzi, hogy legalább könyökig túrjon bele, aztán kiemel egy átlátszó üveget, valami víztisztaságú folyadékkal benne.*
- Ha...ha esetleg... valami miatt... nem akarsz látni... akkor legalább ezt had adjam oda, és már itt sem vagyok.
* Közli, majd átnyújtja. Az üveg legalább két liter űrtartalmú, és egy parafa dugóval van lezárva.*
- Pálinka... saját termésből...saját főzés. Gondoltam... talán...
* De nem fejezi be a mondatot, csak kissé tanácstalanul áll a fiúval szemben.*

* Estefelé jár már az idő jócskán. A Tower árnyéka messzire nyúlik London utcáin az ezüst hold sarlójának fényében. A Temze vize olajos fekete áramlatként hömpölyög a meder ölelésében.
A város hírhedt börtönének árnyékában egy ablakban még világosság van. A lakás gazdája épp memoárt...vagy tanulmányt ír.
Az árnyak a szobában egy pillanatra megnyúlnak. Talán észre se venné egy halandó. De egy vérivónak bizony a kiélezett érzékeivel könnyen feltűnhet. Már ha nincs túl mélyen belemerülve a munkájába.
Jack... mert hogy a jó öreg Jackünk a ház gazdája... orrát ismerős illat csapja meg. Ázott avar, és az ősz kellemes illata. Tarkójához ujjak érnek. Hűvös, selymes ujjak. A hang ami megszólítja régi emlékeket idézhet benne. A búgó, idegborzoló hang őt szólítja.
- Jack... Én fekete hajú vérivóm. Régen találkoztunk.
*Az ujjak lassan a tarkóról felfelé siklanak a fiú haja felé...

» Kérések, Óhajok, Sóhajok. Avagy...panaszláda.