Damien Valerius Mistwood

Hozzászólások száma : 22 Join date : 2012. Aug. 23.

Ordo Malleus

Alapadatok
- Teljes név: Damien Valerius Mistwood
- Becenév: Ködvágó, Mészáros, Démonok Végzete, Őrült Damien (Maddamien)
- Születési dátum: Valamikor a 41. évezredben
- Foglalkozás: Inkvizítor
- Rend: Ordo Malleus
- Filozófia: Radikális, de nem tagozódik be egy irányzathoz sem azon belül
- Jelenlegi lakóhely: A hajója…
- Beszélt nyelvek: Birodalmi gót (high, low), ork, elda
- Hajszín: Fekete
- Szemszín: Fekete
- Magasság: 216 cm
- Kor: 28 év
- Szülők: Sosem ismerte őket, gyerekkorában már a Schola Progeniumba adták
- Testvérek: Az Ordo Hereticus soraiban szolgáló Fausto Mistwood az öccse
- Más élő rokonok: Darius Maerowys másodunokatestvér az Ordo Xenos soraiból
- Szerelem/pár: Néha elvan a mellé kirendelt Assassinnal és a Nővérrel, de… ennyi
- Háziállat: -

Kinézet
Nos, a hölgyek számára biztos szívet dobogtatóan vonzó férfi. Néhány centi híján negyed méter hiányzik csak neki a két és fél méteres magassághoz; határozottan jóképű, hosszú fekete hajú és fekete szemű. Testalkata kifejezetten kidolgozott; egy grammnyi súlyfelesleg sincs rajta, és bármennyit is egyen, nem tud meghízni, pedig az egy mázsát tartja versenysúlynak. Ruházatnak általában az erőpáncélját hordja, anélkül szinte sosem látni őt; ezen láncon általvetve hordja az Ordo Malleus Kódexét és a Démonok valódi neveit tartalmazó könyvet is. Ha mégis levenné, akkor vörös színezetű, hivatalos kinézetű szövetruhát vesz fel, de a páncélja nélkül meztelennek érzi magát; valljuk be, érthető módon. Egyetlen szépséghibája az a bal keze helyén lévő bionikus kar; ezzel pótolta bal karját, amit egy démon tépett le neki tövestül. A testén lévő sebhelyek tucatjait már nem is számolja inkább.

Jellem
Nos… eléggé összetett jellemről beszélünk, ha Damient vesszük górcső alá. Természetesen egy nagyon elhivatott Inkvizítor, aki az Istencsászárért és a Birodalomért akár még a Terror Szeme kellős közepén is képes lenne szembeszállni a legnagyobb démonokkal… de ennél bizonyosan több van benne. Először is Damien egy pszichopata állat; mármint akkor, hogyha démonokról van szó. Nem egyszer indult vizsgálat vele szemben, tekintve, hogy olyan élvezettel irtja ezeket a lényeket, hogy már néhányszor gyanúba keveredett, nem a Káoszt szolgálja-e; de ezek a „kis” kivizsgálások rendszerint azzal zárultak, hogy Damien az Istencsászár hű Pörölye. Persze nem hajszolja bele magát és a kíséretét öngyilkos küldetésekbe, de, hogyha egy kis esély is van arra, hogy az adott démont a feledésbe küldje, kéjmámorban úszik a harc ideje alatt; néhány áldozata egyenesen tanulhatott volna tőle, főleg akkor, amikor lánckardos lefejezés közben súgta bele a démon fülébe, hogy a bőréből szőnyeget fog varrni a hajókabinjába.
Konkrétan az élete a démonvadászat. Soha nem nyugszik, világról-világra utazik, és ahol csak felüti a fejét a Káosz bármely démona, ő ott terem és - saját szóhasználatával - „az utolsó darab szart is kiszeleteli abból a mocskos fattyúból, aki az Emberek Birodalmát a létével szennyezni merészeli”. Persze tudja, hogy előbb-utóbb meg fogja ütni a bokáját, de eddig nem volt olyan démon, ami le bírta volna győzni; bal karját konkrétan Khorne egy vérszomjas démonával való küzdelemben vesztette el. A lehető legnagyobb dög az ő otthonvilágára vetette a szemét - amire a drágalátos kisöccse Exterminatust rendelt el két évvel ezelőtt - és ezt Damien nem tűrte el; mikor Aa’khull letépte a bal kezét, ő még akkor is belevágta erőlándzsáját „annak a rohadvány kénkőszagú, hatméteres mocsadéknak” a koponyájába. Miután a démon elégett… nos, Damien akkor engedte meg magának a luxust, hogy elájuljon a vérveszteségtől. Mondani sem kell, eztán egy jó kis vizsgálat következett az Inkvizíciónál, de azt a mai napig nem érti senki, hogy ez a vadállat mégis, hogy a fenébe képes ellenállni a Káosz erőinek. Inkább hagyják dolgozni, és ez így is van jól, legalábbis Damien szerint.

Mindezek ellenére kifejezetten empatikus is; ha gyengét, vagy elesettet lát, általában fel szokta karolni; ez nála azt jelenti, hogy kidobja az első civilizált világon, és tudtára adja, hogy jó lenne, ha belépne a Birodalmi Gárdába. Azzal viszont nem vádolható, hogy a kíséretével nem bánna jól; a mellé kirendelt Szürke Lovagokkal nagyon is jól kijön, az orvgyilkos kisasszonyt néha az ágyban is maga mellett tartja - akárcsak az Adepta Sororitas Fáklya Rendjéből mellé rendelt felcsernővért is… - az asztropatáját, a navigátorát és úgy a kíséretének minden tagját nagyon is megbecsüli. Konkrétan a fegyvertársainak tartja mindet, és ha lehetséges, akkor a végletekig hajlandó védelmezni őket.

Jó humorú, de általában ez a humor nála a munkára korlátozódik. Szeret viccelni azzal, hogy a démonokból mégis „hogy kell olyan warpragut készíteni, hogy a torkán akadjon annak az utolsó féregnek, aki létrehozta őket”, vagy azzal, hogy milyen az, amikor egy „szaros kis nurglingnak a seggébe dugva indítja a lánckardot a torkáig”. A Birodalmi Gárdistákat „kis pöttömöknek” tartja, akik, hogyha sokan vannak, akkor „kis pöttömök sokasága, akik képesek szétbaszni egy egész világot”; ennek a véleményének szeret hangot is adni, hogyha a sors összehozza őt az egyszerű gárdistákkal. Mindezek ellenére persze tiszteli a munkásságukat, és sosem mondana rosszat róluk… csak… kis pöttömök, na. Az orgrynokat és a ratlingeket viszont egyszerűen imádja; szerinte az orgrynok „halál cuki batár állatok, akik puszta kézzel basszák szét bárminek a koponyáját”, a ratlingek pedig „kis szarosok, akik két szegmentumból is lekapják a fejedet, tehát jobb nem baszakodni velük”. Nem hiába tart egy orgrynt és egy ratlinget is a kíséretében.

Erősségek
A vakmerősége, ami egyben a gyengeségének is mondható. Félelem nélkül él, és ez bizony meg is látszik rajta. Nem elég, hogy olyan erős, mint egy bivaly, még ravasz és taktikus is. Nem csak úgy veti bele magát egy csatába, hogy „előre és gyakni”, hanem minden egyes lépését az utolsó vágásig bezáróan megtervezi. Határozottan az erősségei közé tartozik még a bajtársiasság is; a vele lévő emberekért felelősnek érzi magát, és képes lenne bármelyiket az utolsó leheletéig is védelmezni, ha arra kerülne a sor. Ami pedig a legfőbb erőssége, az nem más, mint a vasakarata; a Káosz valahogy nem képes bevonzani őt. Amiért Titus Kapitányt felelősségre vonták, azért őt kitüntették, nem is egyszer. Ha valaki csak megpróbálná eretnekséggel vádolni, rögvest az egész Ordo Malleust haragítaná magára; ez ebben az esetben egy gyors kivégzést jelent az örök halhatatlan úr, az Istencsászár nevében a delikvensnek.

Gyengeségek
Ahogy már az erősségeknél említve lett, a gyengeségei közé tartozik a vakmerősége is. Mivel félelem nélkül él, ezért jól tudja, hogy egyszer megütheti a bokáját egy küzdelemben. Akár még magával a Káosz isteneivel is képes lenne birokra kelni, hacsak egy szemernyi esélyt látna arra, hogy legalább az egyik körmét le tudná valamelyiknek nyesni. Ezen gondolkozásmódja miatt egy időben bizony felfigyelt rá a belső Inkvizíció is, de hamar rájöttek, hogy jobb hagyni őt a munkáját végezni. Gyengeségei közé tartozik még az is, hogy bizony bigott szolgálója a Trónon ülő Istencsászárnak, méghozzá annyira, hogy a legkisebb istenkáromlást is lánckarddal torolja meg. Néha azért meg-megkérdezik, hogy nem Puritán-e, de a módszerei elég radikálisak ahhoz.

Kísérete
Damiennek bizony nagy kísérete van, hisz’ a munkája ezt meg is kívánja. Először is, vele tart öt űrgárdista a Szürke Lovagoktól; ebből az egyik Könyvtáros ráadásul. Az Orgryn testőr és a Ratling mesterlövész is elmaradhatatlan követői a szüntelen démonvadászat során, míg az Adeptus Mechanicustól mellészegődött techpap nem egyszer bizonyult hathatós segítségnek, ha csatára került a sor. Vele utazik még egy exorcista is, aki mondhatni Damien tanítványaként funkcionál; jelenlegi feladata annyi, hogy szavaival - és lánckardjával - buzdítsa a Császár nevében harcoló Inkvizítor Testvért. Sosem hagyná ott sehol örök asztropatáját és navigátorát sem, ahogy a szervokoponyát sem, ami felszentelése óta körülötte lebeg folyamatosan. Mellette áll még az Adepta Sororitas Fáklya Rendjének egy nővére, hogy valaki gyógyíthassa is őket, ha megsérülnek a csatában. Leghűségesebb szolgálója - és ágybetétje - azonban a Vendicare templomból érkezett orvgyilkoshölgy. No meg persze tart vele tíz tag a Birodalmi Gárda 103. Cadiai Regimentjétől, biztos, ami biztos. A „kis pöttömök” jó zárótüzet tudnak azért zúdítani a szaros démonokra, no… És akkor meg nem tettünk említést az öt rohamosztagosról, akiket ő maga választott ki a véget nem érő jó kis melóra.

Kísérete listázva
- Öt Űrgárdista a Szürke Lovagoktól
o Ather Csatatestvér
o Sephua Csatatestvér
o Markev Csatatestvér
o Arryne Csatatestvér
o Caenis Könyvtáros
- Grok az Orgryn testőr
- Rik’tiktav a Ratling mesterlövész
- Sheereen orvgyilkoshölgy az Officio Assassinorum Vendicare Templomából
- Jesabel Nővér az Adepta Sororitas Fákyla Rendjéből, mint csatanővér és felcser
- Calcrix az Exorcista, Damien tanítványa
- Secundus a Tehcpap az Adeptus Mechanicustól
- Jürjo az Asztropata, Elysia világáról
- Raphael a navigátor, Cadia világáról
- Öt Inkvizítori Szolgálatban álló Rohamosztagos; név szerint: Maxvell, Kennith, Hank, Cole és Lenard
- Tíz Birodalmi Gárdista a 103. Cadiai Regimenttől; név szerint: Donoven közlegény, Meryn közlegény, Weston közlegény, Britt közlegény, Joshua közlegény, Ben tizedes, Frank közlegény, Stanton közlegény, Linwood közlegény és Bennett közlegény. A kis osztag felelős vezetője Ben tizedes; ő maga egy harmincöt éves veterán katona, aki már tíz éve, azaz a felszentelése óta hűen szolgálja Damien Inkvizítort.

Fegyverzete
Nos, azt lehet napestig taglalni, köszönhetően Secundusnak az Adeptus Mechanicustól. Alapból három fő fegyvere van; az egyik a lánckardja természetesen, a másik az az erőlándzsa, amely tetején (vagy alján, de nem a hegyes részén, na…) ott áll az Inkvizíció jele. Ezt az erőlándzsát általában a hátán hordja, ugyanis erre a fegyverére a legbüszkébb; ezzel nyírta ki a legnagyobb dögöt, ami csak a „kibaszott Galaxisban elő tud mászni abból a kénköves pokolból baszd meg”. Harmadik fegyvere a bolter, amit előszeretettel szokott használni arra, hogy kifüstölje a kisebb démonokat a barlangjaikból.
Ezek a… főbbek. Nos, Secundus kicsit rásegített, hogy legyen több „mellék”fegyvere is. Ott is van rögvest az erőkardja, amit medálként hord magán (az Inkvizíció jelét formázza), de levéve és megnyomva a közepén lévő koponyát, rögtön átalakul karddá. Karperecként hordja a pajzsát, amit egy ütéssel tud aktiválni; az övén ott fityeg a biztonság kedvéért egy Inferno pisztoly és egy rakétapisztoly is, „csak mert legyen mivel aprítani” alapon. Ha mindez nem lenne elég, a combjához fűzve hord egy erőtört is, „mert sosem tudni, hogy közelről kell-e kiszúrni a szemét a fasszopóknak, érted?” alapon.
Elég? Sosem. Három gyűrűt hord magán; az egyik egy erőpöröllyé tud átalakulni, a második erőfejszévé, a harmadik pedig láncfejszévé. Mindezeken kívül, bionikus bal karjába van még egy kis aranyosság is beültetve; Villámkarmok. Ha úgy tartja kedve, akkor odaöklözik egyet a démonnak, kijönnek belőle a villámkarmok és kész a warpragu, ahogy ő mondja. Ezek után… nos, érthető, hogy az összes fegyverének nevet is adott. Nem is akármilyeneket…

Fegyverzete listázva
- Szeletelő – Lánckard
- Agyvelőkanalazó – Erőlándzsa (előtte Baziszurkáló volt a neve, de miután a Khorne démon koponyájába vágta, átnevezte Agyvelőkanalazóvá, mert jobban hangzik)
- Kifüstölő – Bolter
- Lefejező – Erőkard
- Széncsináló – Inferno pisztoly
- Cafatszóró – Rakétapisztoly
- Szemkiszúró – Erőtőr
- Koponyazúzó – Erőpöröly
- Széjjelhasító – Erőfejsze
- Kizsigerelő – Láncfejsze
- Lyuggató – Villámkarmok (Először a „Sokadik Segglyukcsinálón” gondolkozott, de azt elvetette, mert túl hosszúnak találta)

Idézetek tőle
„Szervusz! Igazán nem akarok zavarni, de… *démonhörgés*… hé, éppen beszélnék! Most úgy igazán őszintén, te szereted, hogyha… *félreugrás a démon lecsapó keze elől*… Na jó, kezdjük elölről, jó? Damien vagyok az Ordo Malleustól, és igazából csak annyi baj van veled öreg, hogy létezel, ezt pedig gyorsan orvosolnunk kell *berregő lánckard hangja*. Szóval tátsd ki a pofidat, hadd tépjelek ketté, oké? Úgy még gyorsan meg is oldjuk ezt. *Előrajzó démonok hangja* Hé, hoztad a spanokat is? Szuper! Így jobb! Hé, most meg hová mész? Gyere idefele! Lábhoz kutya! Azt mondtam lábhoz te utolsó warpsöpredék! *lánckardberregés, démonsivítás, recsegő csont hangja*”

„Most akkor vegyük komolyra, oké? Szóval, az Istencsászár iránti hűségből, az Arany Trónus kegyelméből, nevében az Ordo Malleusnak és a Szent Inkvizíciónak, én, Damien Valerius Mistwood a Feledésbe küldelek téged. Érthető nyelvre lefordítva: az utolsó darab szart is ki fogom szeletelni abból a rohadt, kénkőszagú testedből, te külsőűri fattyú!”

„Család? Az öcsém úgy vélte, hogy nincs szükség családra. Nem, nem állt át a Káoszhoz. Csak gondolt egyet és azt mondta, a szülőbolygónk menthetetlen, ezért szimplán kiirtott hatmilliárd embert. És tudod mit, baszd meg? Igaza volt. Tényleg menthetetlen volt az a kurva sárgolyó.”

„Darius unokatesó? Valahol az Askellionban szeleteli a Tyranidákat. Néha irigylem. Nekem bezzeg maradnak a kénkőszagú, hullaszagú, fekélyes és pinaszagú démonok.”

„Az igazán jó warpragu receptje: nyesd le a démon fejét, nyúzd meg, égesd el, közben köpd le a hulláját. Ha szerencséd van, visszaküldöd ahhoz, aki ideküldte, aztán majd megfekszi annak a rohadéknak a gyomrát.”

„Csatlakozz az Inkvizícióhoz, jó buli lesz. Azt mondták… Öld a démonokat az Istencsászárnak, a mi Halhatatlan Urunknak a nevében… azt mondták. Kifizetődő szolgálat az Arany Trónuson ülő Császár Nevében… azt mondták. Látni fogod az Univerzumot… azt mondták. És basszad meg, igazuk volt!”

» Jonathan Ignatius Mistwood
» Vincent Leonard Mistwood