Jonathan Ignatius Mistwood

Erősségek
Tekintve, hogy anyja Bellona lánya, apja pedig Mars a háború istene, Ignatius bizony eléggé erős félisten. Némileg több benne az istenvér, mint legtöbb bajtársában, - bár Új Rómában és a Jupiter Táborban ez nem éppen ritkaságszámba menő dolog - ami felruházza őt jó pár érdekes képességgel. Bizony sokat konyít a hadászathoz, mondhatni vérében van a háborúzás minden csínja-bínja; és nem csak Mars felől, hanem Bellona ágáról is. Kiváló taktikus és harcos, a Mars Mezején tartott játékok alatt sokszor vezette már győzelemre a Harmadik Cohorsot. Társai már csak nemes egyszerűséggel Tábornoknak hívják őt, a Szenátus azonban nem túlzottan örül neki; a történelemben egy olyan félisten volt, aki Bellona unokája és Mars gyermeke volt egyben, az pedig nem volt más, mint Lucius Cornelius Sulla, az a személy, aki az ókori Róma legvéresebb diktatúráját hozta létre.

A haditörténelmet kívülről tudja, az ókori csatáktól kezdve egészen a modern hadviselésig bezárólag. Mondj neki egy évszámot, ő rögtön elkezdi sorolni az akkor történt csatákat, ráadásul a különböző oldalak parancsnokaival, a haderő létszámával, a veszteségek pontos adataival; és még a használt harceszközöket is pontosan leírja.  Hadmozdulatokat bármikor meg tud tervezni és ezek a tervek bizony, kivétel nélkül működni is szoktak. Számára egy terület olyan, mintha egy haditérképet nézegetne; ösztönösen tudja, hogy hol vannak előnyös és hátrányos állások, hogy a csapatokat miként kell mozgatni… Egyszerűen a zsigereiben van.

A fegyvereket is oda-vissza ismeri: egy őskori dárda paramétereit bármikor lefesti, de a legmodernebb lőfegyverek működési elveivel sincs gondja. Egyik legfőbb képessége pedig az, ami elvileg minden Mars gyermeknek megadatik (bár a többség nem igazán tudja használni a kimerítő energiaszükséglet miatt); a csatákban a vesztes oldalon elesettek lelkeit bármikor maga mellé tudja idézni, mivel ezek nem Plútóhoz, hanem apjához kerülnek. És el lehet hinni, nagyon rossz az, amikor az ember felé több tucat konföderációs tiszt csontváza közelít, kéken világító szemekkel, karddal a kezükben. Mögötte pedig német második világháborús katonák szellemei gyülekeznek.


Gyengeségek
Van egy pár, az egyszer biztos. Először is, a félisteni mivolta. Vérének illata gyakorlatilag olyan erős, hogy attól egy élő szörnymágnesként funkcionál, akárcsak a többi félisten. Nála ez még egy kicsit fokozódik is, tekintve, hogy anyja Bellona leánya, apja pedig Mars… emiatt pedig a szörnyek mérföldekről kiszagolják. Amit a halandók világában diszlexiának gondolnak, az a latin nyelv automatikus használata, míg, amit hiperaktivitásnak diagnosztizálnak az nem más, mint a harctéri reflexek, amik nála apja miatt sokszorozottan megvannak. A civil életben nem is igazán tudna elhelyezkedni; egyszer megpróbálta, de alig két hónap után vissza is tért a tábor oltalmazó határai közé. Legfőbb gyengesége pedig a ventusok iránt táplált haragja; ha meglát egyet, akkor addig nem nyugszik, amíg el nem pusztítja, vagy ő maga bele nem hal.


Kinézet
189 centi magas, kimondottan jóképű, szálkás testalkatú, fehér hajú, piros szemű, tejfehér bőrű albínó srác. Arcának markáns vonalait leginkább apjától, Marstól örökölte, míg testalkatát már a Légióban dolgozta ki. Ruházatként általában rövidnadrágot és lila tábori pólóját hordja, hideg időben egy hosszú farmert, tábori pólóját és szintén egy tábori pulóvert, vagy kabátot. Amikor egyenruhát kell felvennie - azaz páncélt - akkor saját készítésű páncélzatát viseli. Kimenőben is ragaszkodik a tábori ruházathoz; mivel leginkább Új Rómába szokott csak belátogatni, így a magyarázkodást szerencsére hanyagolhatja, ha valaki észreveszi a pólóját.


Jellem
Hideg és számító. Agyának fogaskerekei folyamatosan csak forognak, leginkább a következő hadmozdulatot tervezi meg magában. A csatatéren nem ismer irgalmat az ellenséggel szemben, bajtársait azonban többre tartja mindennél. Mint rangidős centúrió - és vélhetően nemsokára praetor - felelős cohorsáért, amiben szigorúan, de igazságosan tartja a rendet. Sosem él vissza a hatalmával, azonban, ha valami rákényszeríti, akkor kimutatja a foga fehérjét. Nem tűri el a rendetlenséget, és bizony elég fantáziadús tud lenni a büntetések kitalálásában, hogyha valaki el merészel késni a reggeli vagy az esti szemléről… kevesen szeretik, hogyha folyásiránnyal szemben kell átúszniuk a Kis-Tiberist, vagy Terminust kell valahogy kicselezniük és fegyvert becsempészniük a Pomerániai Vonalon belülre (ami gyakorlatilag lehetetlen).


Tetoválása
Ignatius tetoválása majdnem ugyanolyan, mint a többieké, azzal a különbséggel, hogy tízedik szolgálati évében, az egyik küldetése miatt kiérdemelte a babérkoszorút a keresztbe tett pöröly és dárda köré. A babérkoszorúval körülvett, keresztbe tett harci pöröly és dárda alatt az SPQR felirat látható (Senatus Populusque Romanus - A Szenátus és a Római Nép), az alatt pedig tizenkettő párhuzamos és vízszintes vonal; egy vonal egy évet jelent a Légióban és egyelőre esze ágában sincs leszerelni. Célul tűzte ki maga elé, hogy húsz évet fog szolgálni, ami azt jelenti, hogy csak huszonöt évesen fog leszerelni.


Felszerelés és fegyverek
Felszerelésének minden egyes darabját maga Ignatius készítette saját kezűleg; az utolsó sarutól kezdve, kardján keresztül egészen a sisakjáig, minden az ő keze munkája. Fegyverzetét azonban a leggondosabb munkával munkálta meg, majd szenteltette fel Iuppiter Optimus Maximusnak a templomában. Páncélzata egyszerű acélból készült, azonban kardja és tőre Birodalmi Arany, ami csak a szörnyeket és a félisteneket sebzi. A gladiust egy kis ügyeskedéssel tollnak álcázta, amit csak meg kell nyomni, majd tollhegy helyett a kard bukkan elő. Percy fegyveréhez hasonló módon az ő kardja is mindig visszatér a zsebébe, így nem tudja elveszíteni. A gladius egy kicsit felrúgja a római szabályokat, ugyanis nem teljesen gladius… inkább átmenet a gladius és egy spatha, azaz lovassági kard között; markolatával együtt meghaladja az egy métert is a hossza. A kard neve Exitium, azaz Végzet.

Pugióját, azaz tőrét szintén álcázta, méghozzá egy kulcs képében, amit medálként a nyakában szokott hordani, hogyha éppen nincs beöltözve. Scutumját, azaz pajzsát gyűrűnek pecsétgyűrű képében viseli bal gyűrűsujján; elég, hogyha erősen koncentrál és rögtön a kezében terem egy légiós pajzs. Azonban nem ezekre a legbüszkébb, hanem egy általa kreált fegyverre, ami csakis Birodalmi Acéllal működik… egy 1895-ös Lee Winchesterre.

A puskát nem szokta használni a Jupiter Táborban - nem igazán római légióshoz méltó - de a küldetések alkalmával bizony magánál szokta tartani, méghozzá öngyújtónak álcázva. Amikor lekattintja, akkor láng helyett rögvest a kezében terem a puska, míg a töltényeket – amelyeket Birodalmi Acélból kovácsolt, és csak ezekkel működik a fegyver - egy cigarettatárca képében álcázva tartja magánál. Ha kinyitja, akkor a tárca töltényövvé alakul, amiben összesen huszonöt darab töltény van, azaz ötször tudja újratölteni a puskát. Ha rajta kívül más próbálja meg ezeket az eszközöket használni, - legyen az félisten vagy halandó - akkor csak hétköznapi eszközként fognak funkcionálni: a gladius nem lesz más, csak egy toll, a pugio egy kulcs, a scutum csakis egy egyszerű, ámde szép gyűrű, a Winchester egy öngyújtó, a töltényöv pedig cigarettatárca.

A táborban van még egy pillumja, azaz lándzsája is, azonban az nem Birodalmi Arany és nem is hordja magánál, hogyha küldetésre kell mennie; bár nagyon is jól ért a forgatásához, nem az ő stílusa és nem igazán szereti azt forgatni. Ha teheti, akkor inkább csak karddal küzd, küldetés alatt pedig bizony elő szokott kerülni a jó öreg Winchester.