Karmok és a Denevér

*A bentiek közül ki intéssel, ki szóbeli üdvözléssel felel Gabriel köszönésére, egy hang pedig többet is hozzáfűz:*
- A Prof már vár...
Amennyiben Gabriel engedelmeskedik a ki nem mondott utasításnak, úgy hamarosan valóban Xavier professzor előtt áll majd.
- Üdv itthon, fiam.Volna egy feladatom számodra. A Cerebro mutáns aktivitást érzékelt a városban.A jel időnként felerősödik, máskor eltűnik. Egyetlen homályos képünk van róla eddig. Vörös hajú, fiatal lány, a fotó a Parkban készült, két napja. ha vállalod, hogy megkeresed.. akkor délután akár indulhatsz is, a jelek ugyanis koraeste, alkonyat körül erősödtek fel.-
*Ezek voltak a professzor szavai.*

*Vixen valóban a Parkban tanyázott, az egyik kúszó-tuja alatt volt a vacka. Ám ezt estefelé mindig elhagyta, s élelemszerző körútjára indult. Most is így tesz. egy apró, vörös róka surran ki a bokorból, s indul el a kertek latt, csak hogy egy már jól ismert hotdog-árus keresésére induljon.*

*Ahogy Gabriel a köröket rója a környéken, ahol a jelenségek észlelhetőek voltak, feltűnhet neki egy hotdogárus. Leginkább az előtte kígyózó hosszú sor, no meg a kellemes illat miatt, amelyből az egyik vendégcsábító, a másik inkább riasztó. A legérdekesebb mégis a hotdogos kocsi mellett ücsörgő kecses, lilás kendőt viselő, vörös bundájú jószág, aki jólnevelt kutyalént várt az árusra. Csakhogy nem kutya volt, hanem róka, aki nagyon is jól tudta, mire vár. Ha a sor elfogy, egy egész hotdogot ő is kapni fog a pocakos, jószívű férfitól, aki valamelyest felelősséget érzett a kóbor kisvukk iránt. *

*A kis róka a fülét hegyezve néz a motoros után, s mikor az idegen férfi beál a sorba, türelmetlen toporgásba kezd. Érzékeny orrát piszkálja az újonnanjött szaga, és nem tetszik neki. Az árus odapisszeg a türelmetlenkedőnek..
- Türelem, Kis Vuk, türelem...- *majd a vendéghez fordul, s reflexből megkérdi a kötelezőket. *
- Mit adhatok? Hotdog, hamburger? *- választ kapva már készíti is az ételt, ügyet sem vetve a kis róka türelmetlen vakkantására. Csak miután kiszolgálta a vendéget, akkor áll neki egy újabb hotdogot elkészíteni. Mozdulatai közben éri Gabriel dicsérete, hát meg is áll egy pillanatra, míg válaszol. Vixen mindeközben feszülten figyeli az idegent. - Ó, nem háziállat, csak amolyan késő esti Kófic. Próbáltam már hazacsalogatni, de sosem hagyta magát. Mindig szépen elvette az ételet, nézze csak - mondja, s odanyújtja a kis vörösnek a kész hotdogot, amelybe meglepő módon kecsöpöt is tett. Vix finoman elveszi, majd sarkon fordul, és hátra sem nézve elüget.
Pár sarokkal később megeszi, s egy ürs sikátorban átalakul. Nyakában viselt hosszú, széles kendőt amúgy nyáriasan maga köré tekeri, a nyakában megköi, s besétál az egyik közeli boltba.majd úgy dönt, besurran az egyik ruhaboltba. Mit egyik! A kedvence, de sajnos nem sűrűn jár itt, mert a végén még túl feltűnő lenne, hogy mindig csak be megy, kifelé már nem.
Összeválogat magának egy zöld szatén fűzőt, egy fekete, elegáns topánt, és combig érő, fekete-zöld kockás, rakott szoknyát, oldalán láncokkal. A próbafülkében leveszi a kendőjét, szépen belecsmagolja, majd a függöny alatt, immár róka képében kiles. Mikor az árus nem figyel, kényelmes ügetésben, árnyként osonva távozik a pult mellett, ahol még véletlenül sem láthatja őt az ott ücsörgő.*

~Átkozott zaj, mikor hozták ide?!! ~ fakad ki a rókalány gondolatban, ami emberi alakjában "riasztó" és "beszerelés" szavakat tartalmazott volna. Nem elég, hogy a riasztó jelzett, de még kifelé menet is problémába, mondhatni ismerősbe botlik. Vix úgy hűköl meg, mint aki betonfalba fejelt, majd mire megrázhatná a fejét és kikerülhetné az ismerős-idegent, már érzi is a grabancára fonódó kezeket. Halkan felnyüffen, majd az apró hang morgásba fordul. A ruháját persze nemengeidi el, csupán lábával kapálózik. Iszkolna elfelé, de nem nagyon engedik, ez pedig bosszantja. Dühösen tűri, hogy a motorhoz cibálják, de mikor meglátja a gyolcskötést, tovább mélyül a hangja, és vadabb rugdosásba kezd. Gyaníthatóan hiába. A vörös pofácskára kötés kerül, és a csomagját is elveszi az a furcsaszagú idegen. Vix kapálózása addig tart, míg a goth srác komolyabb sebességre nem kapcsol a motorral, akkor azonban a Kisvukk mozdulatlanul, ám ugrásra készen lóg a férfi hóna alatt.
Amint megállnak, fülét hegyezi, és csak az alkalmat várja, hogy meglóghasson. Erre szinte elérhezettnek is látja az időt, amikor Gabriel leveszi a pofájáról a gyolcsot és szónoklásba kezd.
Vix kitartóan morog, s a srác arca felé kap karmos kis mancsával, miközben tekereg, és hátsó lábával is próbál fogódzót találni ellenfelén, hátha onnan elrugaszkodva ellökheti magát az idegentől. Bánja is ő a szerzeményét, eszében sincsen ismerkedni, a szabadsága és bundája mindennél fontosabb neki.
Vixen legszívesebben átalakulna, és a meglepetés erejében (no meg abban, hogy a srác megrökönyödésében elejti őt) bízva szökne meg. Igen ám, de amit a férfi mond... az alapján él a gyanuperrel, hogy ő nem az, ami, ergo valószínűleg számít az effajta trükkökre, ergo, nem érne vele semmit, csak szépen lebuktatná magát..
Tehát Vixen ragaszkodik az álcájához, fülnek nevezett kis lokátorai Gabriel felé fordulnak, s időnként a nagyobb zajoknak is utána fordul, miközben kitartóan morog.
~Rókavagyok, rókavagyok. Eresssssz! ~ Próbál ragaszkodni az álcájához, és tovább küszködik a szabadulásáért. Ha a pofon nem sikerül, akkor kivár, és az alkalmas pillanatban harap, majd még eldönti, hova. *

*Amint sikerült, valóban bele is harapott, azaz utána kapott Gabe kezének. Ám amint fogai összezárulnak a csontok fölött, fájdalmas nyüsszenéssel engedi is el a megragadott kezet, és iszinte emberi, fájdalmas grimaszolásba kezd.
A srác szavait hallva ficergése és haragos morgása elcsitul, s füleit hegyezve, nyugodtan lóg. Farkával lassan legyezi maga alattt a levegőt, s bár fogai még fájnak, nem támad, nem tiltakozik többet. Apró vakkantást hallat, s bár nem alakul át, figyelmesen néz az őt tartó férfire.
~Mondjad, figyelek~ üzenik a borostyánszín rókaszemek, s közben gabe el-elkaphat egy-egy sóvár pillantást a motor hátsó traktusa iránt, ahol is a kisvukk csomagja, és benne az összes, általa hordható ruha tartózkodik. Ez az egyik oka, hogy Vix még nem változott át emberi, vgy félemberi alakjába. Ha azonban Gabe ismét azzal a rohadt gyolccsal közelítene, akkor tényleg menekülőre fogná, kérlelve, nyüsszögve és mancsaival próbálná távoltartani a szágfogót. Mókás lenne a látvány, ahogy a róka akét mancsával takarja az orrát. Ám Vix nem igazán nevetne rajta. *

*Vix némán, - értsd: mocorgás és morcogás nélkül - hallgatja végig Gabrielt, de nem felel a srácnak. Mikor végül mégis odarakja őt a másik a csomagjához, töprengve ácsorog mellette, és farkát lustán lógatva gondolkodik. Szereti saját rókaalakját, élvezi, hogy annyi helyre besurranhat és senki nem gyanakszik rá. Ugyanakkor a bolhák idegesítőek, és télen tényleg hideg van. De az a hotdogoooos. Az annyira aranyos, és minden nap ingyen ad ételt.
Közben persze azon is gondolkodik a lány, hogy vajon miért nem kapja fel a holmiját és iszkol el. Miért kellene meghallgatnia a srácot, mi közük egymáshoz?
Fürkészve néz a srácra, majd foga közé veszi a batyuját. Teszteli Gabrielt, kíváncsi, vajon tényleg igazat mondott-e az imént? vjaon tényleg szó nélkül hagyná, hogy ellógjon a kis vörös? Úgyhogy Vix, miután szándékolt lassúsággal felveszia csopmagját, váratlanul lehuppan a motor túloldalán, esetleg egypillanatra eltűnve szem elől.
Ugyanakkor a srác szavai felkeltették az érdeklődését, úgyhogy nem tervezi, hogy meglóg. Viszont az átalakulását tényleg nem szeretné egy hímnemű előtt totálplánban végezni.
Ha Gabe nem ugrik utána elkapási szándékkal, cuspán utána pillant, akkor Vix lerakja a földre a pakkját, és apró morgást hallat a srác felé.
~Ne less, ember!~ jelenti a hang.*

*Mivel az idegen férfi békén hagyta őt, a rókalány nem érzi azt az erős menekülhetnéket, mint korábban. Látva, hogy Gabriel még hátrébb is lép, a kis róka felír magában egy pluszpontot a srácnak, elvégre tényleg korrektül viselkedik a másik, holott semmi garancia nincs arra, hogy a lány is tartja majd magát a ki nem mondtt alkuhoz.
Nem törődik a csalódott sóhajjal, félróka formájába alakul, s míg emberi kezeivel kibontja a csomagját, addig farkával takargatja magát, főként a törzsét, mellkasát. Ágyéka amúgy is takarva van, lévén guggolásban pakolászik.
Hamarosan kezébe is kaparintja a szerzeményeit, s elsőként a fűzőt veszi fel, majd a szoknyát, mely alatt kis ügyeskedés árán, de végül kényelmesen lapul a vörös rókafarok.
Végezetül a topánt kapja fel magára. Az, hogy a szoknya alatt nicnsen fehérnemű, nem nagyon zavarja. Jó, persze, kicsit bosszankodik rajta, hogy azt nem csent magának, de a goth boltban nem jutott eszébe ilyesmit is keresni. Különben sem tervezte, hogy az odújába érése előtt átalakul majd, erről is a srác tehet!
Kisvártatva felegyenesedik, és megkerülve a motort, nekitámaszkodik a gépnek, s onnan figyeli a srácot. Fülei, melyek vörös tincsei közül bukkannak elő, szintén Gabe felé radaroznak.
A dicséretet bezsebeli, de csupán egy kaján kis félvigyor árulja el, hogy tetszik neki. Azaz hogy... tetszik, nem tetszik.. De egyetért vele, s meg kell állapítania magában, hogy a srácnak jó szeme van. Újabb pont, azon a listán.
- Habár nem rajongok a cigarettáért, az úr szinte már elviselhető fajtát választott magának. De nem értem, miért füstölög. Tán ennyire felbosszantottam? - kérdi pimasz udvariassággal, s az első kérdések után, mikor az idegen végül megkérdi, tárgyalhatnak-e, bólint.
- Én már eddig is tárgyalóképes voltam, maga volt az, akinek valamiért derogált egy rókához beszélni - vigyorodik el pofátlanul, mint aki nem érti, mi furcsa lenne egy rókával beszélgető srácban. *

*Vixi, miután átalakul, s az idegen elkezdi a dohány illatát és elemeit mesélni a lánynak, szkeptikus fejszerkezettel, felhúzott szemöldökkel és félredöntött fejjel hallgatja. Majd csak nem állja meg, közbeszól.*
- Kétlem, hogy azért keresett fel, hogy a cigarettája kémiai összetételét elemezze nekem, de javítson ki, ha tévednék. -* kacsint Gabrielre kissé gúnyos ajakbiggyesztéssel, majd mikor a képességek kerülnek szóba, elmosolyodik.*
- Ha válaszolni akartam volna mindazok után, amit el akart volna mondani nekem, akkor elhiheti, hogy átváltoztam volna. Ha viszont nem... akkor szimplán hátra arc és iszkiri - rántja meg a vállát Vixi közönyösen, és ige. testtartása és viselkedése mind mind azt sugallja, hogy Gabriel érezze magát megtisztelve, amiért a lány átváltozott a kedvéért a helyett, hogy az imént vázolt módon viselkedett volna. Gabe bemutatkozására csak bólint, de az udvariasssági formulát nem viszonozza. Ha a másik akarja, majd úgyis megtalálja a módját, hogy nevezze valahogy. A történetre csak bólint, majd továbbra is érdektelen arccal fürkészi a srácot.*
- Aham. Ez a fedősztori, értem. És mi a valóság? Ki maga, már persze azon kívül, hogy Gabriel néven fut? valami begyűjtő, netán nincs elég kísérleti nyuluk abban az "iskolában" és magát bízták meg a toborzással? - *A Kisróka bundája jól láhatóan felborzolódott a gondolatra. Túl jól hangzott Gabriel szövege, és a fenébe is, helyes egy srác volt... az a fajta, akit Vixen simán el tudott volna képzelni, amint ifjú lánykákat vagy kamaszokat adott helyre való csábít. Ha túl is lőtt a célon a feltételezéssel, a hozzáállása mégis érthető. Elvégre a gyanakvás ösztönös dolog. Mondhatni életösztönös, kivált egy rókánál.*

*Vixen figyelmét nem kerüil el Gabriel különös, viszolygó reakciója, s kissé meg is hőköl, látva-hallva a srác fagyos kisugárzását. Ösztönösen húzza maga alá a farkát, és fülecskéi is lelapulnak, ahogy a lány rókarésze lekushadni igyekszik. *
- Ne. Inkább... ne meséljen- motyogja maga elé csöndesen, és nagy szemekkel pislog Gabrielre. Rossz ötlet volt ilyesmit felvetnie, most már látja.
A rideg tényközlésre bólint, hogy érti, és karba fonja a kezeit.*
- Két másik kérdésem van, így hirtelen. Az egyik: hogyan talált meg? A másik pedig: mit vár az iskola cserébe mindezért? -Vixi hangja továbbra is óvakodó, egyelőre információt szerez, mondhatni verbálisan körbeszaglász, mielőtt fejjel ugrana a hókupacba... azaz a költözésbe és iskolába. *

Miközben a választ hallgatja, Vixi óvatosan körbe-körbekémlel néha. Mutánsokról beszélgetni úgy, hogy vadásznak rájuk... és mindezt Xavier professzorral kapcsolatban.. Kissé veszélyes dolog, vagy nem?- töpreng el a lányzó, és megondolatban bólint. Úgyhogy ezzel a lendülettel búcsút is int a bundás stílusnak, csak hogy helyette egy kicsit alacsonyabb, rókafülektől mentes lányka álljon Gabe előtt. Az újságkölcsönzési szokására vonatkozó megjegyzést ezúttal ő az, aki figyelmen kívül hagyja, s a válasz után ismét bólint, hogy érti, s a géppel kapcsoalatban nincs több kérdése. Minek akarná tudni, hogy működik, ha nem feltétlen megy majd a közelébe? A jódiákos folytatáson viszont gúnyosan ajakbiggyeszt, szinte már lenézően.
- Cöhh. jó diák.. gimiben 4,8as átlagért szobafogságot kaptam. Ha a ti profotok is efféle eredményt vár el, vagy így büntet, akkor most mondom, hogy hagyjatok békén. Ha a limit ez alatt van.. akkor nem lesz vészes. - rántja meg a vállát, s hangjában némi egészséges önteltség rezeg. És igen, visszaváltott tegezésre, mert a kedve így tartja. És bár a géppel kapcsolatban nincs kérdése, ám a mutáns elleni vadászat felvetett egy újabb kérdést.
- És hogyan védi meg a diákjait? - utal a professzorra. - Hát senki nem gyanít semmit róluk? Még a vadászok sem? - kérdi szemöldökráncolva, majd várja a választ.és közben ismét körbepislog, bár emberi szemmel rosszabubul lát és érzékel, mint szeretne.*

*Vix csöndben bólogat a srác magyarázatára akkor is, ha Gabe nem nagyon néz őrá beszéd közben.*
- Éértem. Szóval a furryt felejtsem el, ne surranjak ki a teremből rókaként, és különben is, titok a létem... - *sóhajt nagyon a lány színpadias lemondással.* A sulin belül, ha jól sejtem. És a prof iskolája, a tehetséggondozó...- *töpreng* - Ez egyfajta napközi?- *kérdi kissé gunyorosan, nem annyira széles, de azért igenis vigyorral az arcán* - vagy bentlakásos suli, amolyan kolesz-szerűség?
*Azt persze érti, hogy a prof milyen blablás mentalista muki,nem is nagyon kérdez erről többet, elnézve-hallgatva Gabe vislekedését, látja, hogy a srác magától értetődőnek veszi, hogy a suli biztonságos. Az utolsó megjegyzésre azért felfülel, még ha ez nem is látszik, lévén vörös, háromszögű lokátorait már behúzta, emberi fülei pedig nem forgathatóak.*
- Aaaahamm... És ott vagy te a.. törhetetlen csontjaiddal. Közelharcban nyerő dolog.. A gyémántot is vágod? -kérdi flegmán, valahol a kíváncsi és pofátlan határán egyensúlyozva.*

*Vixen elégedett, majdhogynem amolyan "én megmondtam" félmosollyal és kis grimasszal reagál a füttyentésre, bár természetesen jólesik neki a spontán elismerés ilyetén formája. Az ezt követő dicséretre eltöpreng.
~ Mondani mondták.. olyanok, akikre nem voltam kíváncsi, és akiktől nem érdekelt, tetszem-e nekik.~ gondolja, ám hangosan már mást mond.*
- Olvasol fantasyt? - kérdi, majd folytatja - "Soha ne mondd egy szép nőnek azt, hogy gyönyörű, mert azzal csak beállsz a nagy számú, kis szókincsű tökfilkók közé, akiktől már számtalanszor hallhatta ugyaezt. Dicsérd a tenger színét idéző szemeit, hasonlítsd letűnt korok istennőihez, antkik vázához az alakját, de soha ne nevezd gyönyörűnek, mert bájos mosollyal megköszöni, s tovasétál, de több figyelmet úgysem szán majd rád. " - idézi tanító tónusban. - Kék Éjszakák Árnyai, Bram Borelilo. -teszi még hozzá kiegészítésként, s bár hangja nem gőgös, az, hogy nem köszönte meg a dicséretet, és rögtön efféle példabeszéddel felelt, elég beképzelt fuska benyomását kelti a lányról. Talán az, talán csak előjött az idegenekkel szemben használt Anette-es stílusa. Neem, nem a mintadiák és tökéletesen bájos kislány, neeem. Az a mintadiák, akinek a magánál kisebb tudásúak semmit nem jelentenek, s tökéletesen tisztában van saját képességeivel, értékeivel, és így a dicséret már csak megerősítő visszajelzés, de nem érték. Talán le fogja vetkőzni ezt a hzzáállást, talán tudatában sincsen, hogyan hangozhat ez. Vagy talán csak megvárja Gabe reakcióját, s annak függvényében hagyja meg, vagy hagyja lehullni ezt az álarcot, ki tudja.
A srác üvegvágós reakcióján elvigyorodik, látv,a hogy Gabe veszi az adást, majd bólint a meghívásra is.
- Naná! - rikkantja, s nagy lezseren bepattan a motor elejére. - Én vezetek! - ennél lazább nem is lehetne... Kíváncsi, meddig engedi el a srác, amolyan tesztelés ez.. No meg.. tényleg nagyot röhögne, ha a másik engedné neki a dolgot.*

A rókalány tekintete elismerően csillan, hallva, hogy Gabriel szó szerint idéz, s a srác, talán még elkaphat egy elismerő biccentést is. A tagadó mondatokra Vix felnevet.*
- Helyes. Az eredeti jobban hangzik. De a tökfilkók leszerelésére bőven megteszi a "Mester után szabadon" verzió is.- közli a lány társalkodó hangnemben. Nem szereti, ha kioktatják, de valóban nem emlékezett a részletre pontosan, és megörült, hogy végre valaki hallott is erről a könyvről, nem hogy még idézni is tudja az említett részt.
Miután a motoron való hely és erőviszonyokat tisztázza Gabriel, Vix fancsali arcot vág, majd kissé gúnyos, durcás hangon válaszol.
- Csak nehogy úgy járj, mint Mária Terézia meg a lovai! - kuncog fel a lány gonoszul, immár a sisak mögül. A Szivizést kissé Szivííre vette, de egyébként úgysem haragszik sokáig, és amúgy sem tervezte, hogy igazán megy a motorral. Nem menne. Se ő, se a dolog. Lévén se jogsija, se tudása e téren... *

*Mikor Gabriel bemutatja Vixennek a mustangot, a lány elismerően mosolyodik el.*
- Ahaaam, szóval innét a név! Ezesetben bocs a korábbi beszólásért. Kissé fanatikusan hangzott, de most már értem, miért... - *utal a lovas becézésre, immár megvilágosodva. - Széép munka, elismerés!
*Azután hamarosan megjelenik két bentlakó, akik közül az egyik napallergiásnak tűnik vagy pedig vaknak, hogy napszemüveget visel. A másikukról pedig a kisróka még nem tudja eldönteni, hogy mit kezdjen vele. Vagy nagyon rühellni fogja a kedves pofikájáért és segítőkészségéért.. vagy pedig igencsak kedvelni ugyanezekért. Akárhogy is, reflexből szóviccel indítja az ismerkedést.*
- Hygene! ( = Hi, Jane) - üdvözli a lányt mosolyogva, majd a szemüveges srác felé pillant.*
- Nem, nem találta. Nem is látta. Fogalmunk sincs, hol lehet a lány. - vágja rá Karommal egyidőben, majd visszanéz Jane-re. *
- Köszi a tippeket, úgy lesz!