Testvériség

Tárgy: Re: Testvériség Vas. Okt. 30, 2011 7:03 am

*Azért elég intenzív útnak néznek elébe, és ha Jana azt mondja ,hogy ő megfelezi az útidőt, akkor az úgyis is lesz, és erre a Mustang egy tökéletes gépállat. Örül neki, hogy öt pontos biztonsági öv van, szóval hamarabb szakad ki az üléssel együtt, mint az ülésből. Az indulás már vagányra és figyelemfelkeltőre sikerült, ennek örömére azonnal ki is húznak a városból.*

//Egy óra tizenhat perccel később//

-Bazdmeg! Kevesebb mint másfél óra, és az már ott a vár. *Bár az biztos, hogy fogják a homokot pucolni a motortérből egy darabig. Ráfordulnak a várhoz vezető útra, JAna pedig kilinccsel előre áll meg a vár kapujában. Az ajtó reccsen, majd kettényílik. A motor feldübörög, Jana megmozgatja a kocsi seggét és már be is gurulnak a vár belsejébe. Ott assassin ruhás testvérek vezetik őket egy garázsba.*
-Akkor szerintem öltözzünk át mi is, és keressük fel Sinore Auditoret.

Tárgy: Re: Testvériség Vas. Okt. 30, 2011 7:16 am

*Egy óra húszra már benn is állnak a várban. A lány kiugrik a kocsiból, és egy testvérrel le is pacsizik azonnal.*
- Na bazzeg Mariska... már megint rekordot döntesz?
* Kérdi a csávó kellemes székely akcentussal, de magyarul.*
- Szevasz Levi. Naná hogy megint rekordot döntök. Franc a csiga kocsiba... még mindig nem bírja jól a terepet. Az tuti, hogy máskor nem ezt kérem el hanem a Hummeromat. Azzal nem kéne csak háromnegyed.
* Vigyorog a srácra, majd visszafordul Gavrilhoz.*
- Jól mondod Testvér. Ideje átvedleni. Levente majd megmutatja az erődbeli szobát, ahol áthúzhatod a cuccot, és még le is tussolhatsz. Nem fog szerintem ártani, mert kicsit meghúzattam a kocsit, és gondolom nem csak én tapadtam az ülésbe.
* Vigyorog a srácra, majd int neki, hogy menjen majd párperc múlva ő is elindul a saját szobája felé, és amint odaér, már benről hallja a számára jól ismert kaparászást, és nyüsszögést. Kivágja az ajtót, majd felkapja a rárohanó rókát. Ölbekapja, körbe fordul vele jópárszor boldogan.*
- Roxxxxyyyyy... Édes kicsit szívem. De jó téged látni.
* A róka össze vissza nyalja Jana arcát, száját mindenét. Majd leteszi a földre, és az állatka körbe ugrálja. Ő pedig lassan ledobja magáról az összes ruhát, miután bezárja az ajtót, és letussol. Ezt követően felveszi végre az éjfekete ruhát. Felcsatolja az összes fegyverét ami tradícionális és ami kell, majd megindul lefelé. Út közben találkozik ismét a fiúval.*
- Szia Gavril. Jól nézel ki.
* Méri végig a fiút aki immáron tisztán, és assassin ruhában van.*
- Mehetünk a csarnokba?
* Kérdi mosolyogva, majd megindul előre a srác előtt.*

Tárgy: Re: Testvériség Vas. Okt. 30, 2011 7:29 am

*Úgy tűnik Jana már járt itt, ellentétben vele, viszont ez most jelentőseb az előnyére válik. Elvezetik a szobájáig, ahol gyorsan át is vedlik, mindent magára aggat amit csak kell.*
~Lehet, hogy meg kellene borotválkoznom egy kicsit, ne de már mindegy.~ *Végül is nem létfontosságú dolog. Kimegy a szobából, ahol már Jana várja. A dicséretre csak egy félmosollyal reagál.*
-Köszi, te is. *Aztán elindulnak a csarnok felé.*
-Nem is említetted, hogy ennyi időt töltöttél itt, és hogy ilyen sok mindenkit ismersz itt.
*Közben végtelen folyosókon, kerengőkön és termeken haladnak át, ahol a történelem nagyjai, és nagy assasinjai láthatóak, egészen felemelő érzés itt végighaladni, tudva, hogy egy ekkora szervezet tagjai lehetnek, és remélve, hogy egyszer az portréjuk is valamelyik falon fog díszelegni. Közben az udvaron haladnak keresztül, egy szökőkút előtt, majd a nagycsarnok előtt megállnak, két oldalról pedig egy-egy őr benyitja az ajtót előttük. Messere Auditore méltóságteljesen áll a terem végében az emelvényen, Gavril és Jana innentől magára marad, emelt fővel elindulnak a pulpitus felé. Az ajtó bezáródik mögöttük.*

Hozzászólások száma : 10 Join date : 2011. Aug. 18.

*A két fiatal növendék belép a terembe, és egyenesen a pulpitusig jönnek föl. Hiába nemzetközi a szervezet az avatás igen ritkán fordul már csak elő, nagyon kevés ember mondhatja magának, hogy ennek az elit csoportnak a tagja lehet. Háta mögött még három személy áll, három fő méltóság, az egyes kontinensek vezetői. Előttük egy agyagból égetett üstben tűz ég, benne az avatás legfontosabb kellékével. A csarnokban érezni lehet, hogy mekkora jelentősége van ennek a pillanatnak. A tűz egy hirtelent lobban, majd elkezdődik a beavatás.*
- Laa shay'a waqi'un mountlaq bale koloun moumkine. *Mire ezek a szavak elhangzanak Jana és Gavril felérnek egyenesen a lángig. Ők is, és a vezetők is a szívük felé emelik jobb kezüket, majd meghajolnak egymás előtt legmélyebb tiszteletüket kifejezve, és folytatódik az avatás.*
-Ezeket a szavakat mondták annak idején őseink, ez a krédó szíve!
Ahol mások vakon követik az igazat, ne feledd...
*Rövid szünet, mire elhangzik a folytatás.*
-Semmi sem igaz.
*Ismét Auditore hangja csendül fel a teremben.*
- Ahol másokat megköt az erény, vagy a törvény, ne feledd...
-Minden megengedett.
*Ezzel egy időben a lángba mártott eszközért nyúl, és megtörténik az avatás első része, mindkettejük ujját megégetik, így örökké viselik magukon a jelet, és ezzel együtt a mester tovább beszél.*
- A sötétben dolgozunk, hogy a fény szolgáljuk. Assassinok vagyunk.
*Majd közösen elhangzik mind a hat ember szájából a záró mondat, az eskü megpecsételésként.*
-Semmi sem igaz, minden megengedett.

Tárgy: Re: Testvériség Vas. Okt. 30, 2011 8:14 am

*Amikor a fiú is megdícséri, csak egy mosollyal reagál. Azonban arra, hogy ilyen sokszor járt itt, és ilyen sok embert ismer, biccent egyet.*
- Ami azt illeti... itt töltöttem gyakorló időm egy jó részét. És... Levente... hát őt meg innen ismertem meg szintén. Kicsi a világ.
* Magyarázza mosolyogva. A szobrokat, és festményeket figyelve csak némán, áhítatosan sétál köztük. Egyik másik előtt kezét a szívéhez érintve. Ilyen a hatalmas előd, Altaiir szobra. Az Olasz Ezio Auditore-é, aki ugyan nem halt meg, mert valami úton módon egy testben ismét előtört. De akárhogyan is, megérdemli. Ezek a mozdulatok mára már önkéntelenek, reflex szerűek hiszen oly sokat állt, ült, meditált ezek előtt a szobrok előtt. Majd lassan leérnek a csarnok elé, ahol aztán beengedi őket két őr. A kétszárnyú ajtó döngve zár mögöttük, és innen már csak a fáklyák fénye világítja meg a homokkő falakat. Odabent az oszlopokra vörös bársonyra arannyal hímezve a Család jelképe. Kísértetiesen világítanak a fáklyák fényében. A pulpituson pedig a Nagyok Nagyjai. Az Assassinok Assassinjai. Amerika, Afrika, és a Kelet vezérei. Valamint a Nagymester, maga Firenzei Ezio Auditore. A lány némán, áhítattal telve sétál végig Gavril mellett. Szinte nem is jár a padlón. Szinte lebeg. A mester szavait hallja tökéletesen. Eljutnak az agyáig, és mintha csak acél vésővel kőbe kalapálnák, így vág az elméjébe minden egyes apró szó. Majd amikor kell, Gavrillal egyszerre szólal meg. Nincs megbeszélve a dolog. De mégis így kell lennie.*
- Semmi sem Igaz.
* A Mester újabb mondata után ugyan így történik minden.*
- Minden megengedett.
* Azzal a mester kihúzza az izzó fogót a tűzből, melynek végén gyűrű formára van alakítva a vége. A lány kinyújtja az ujjait, majd gyűrűs ujját odanyújtja, és a férfi rászorítja a fogót. Janának sem szeme, sem arca nem rezzen, ahogy a fém iszonyatos marása leperzseli ujjáról ott a bőrt, és a húst is megégeti jó erősen. Az égő szövetek bűze hatol az orrába, de nem szól semmi. Majd csak bezárja ökölbe a kezét, ahogy ez megtörtént. Megvárja Gavrilt, majd egyszerre a Négyekkel szólal meg.*
- Semmi sem igaz, Minden megengedett.
* Azzal történik tovább, ahogy lenni kell.*

Tárgy: Re: Testvériség Vas. Okt. 30, 2011 8:22 am

*Lassan felsétál Jana oldalán az emelvényig, majd hatalmas büszkeséggel szívében lép fel a pulpitusra. Minden szó ezerszer visszhangzik a fülében, már-már földöntúli az egész ceremónia. Sosem volt elpróbálva az avatás, mégis mindenkiben ott él, hogy ennek hogyan is kell lezajlania. Ő is köszönti a vezetőket, majd jön az avatás tényleges ceremóniája.*
- Semmi sem Igaz.
*Majd a következő elmondandó szakasz hagyja el a száját.
- Minden megengedett.
*Először Janát avatják assassinná, majd Gavril következik. Kezét nyújtja ujjait a gyűrűsujjánál tágabbra nyitva, majd az izző gyűrű az ő ujja köré szorul. Halk sistergés, és égett bőr szaga száll a levegőbe, majd ahogy a szerszám visszakerül a tűzbe folyatódik az egész.*
- Semmi sem igaz, Minden megengedett.

Hozzászólások száma : 10 Join date : 2011. Aug. 18.

*Amikor megtörtént a két ifjú beavatása, a Nagymester szóra nyitja a száját.*
- Már csak egyetlen lépés választ el titeket, hogy teljes jogú Testvéreim legyetek.
* Hangzik a mély, kellemes bariton a körszakállas, megnyerő férfi szájából. Majd elindul felfelé egy kis oldalajtón. Erősre eszkábált létrák viszik egy iszonytatóan magas torony tetejére őket. Ám Ezio levegőben hagyott szavai ott keringenek körülöttük, akár az éhes varjak a csatamezőn. Minden fok egy-egy tanítás a két ifjúnak. Minden egyes lépés a kitartás próbája. Ahogy egyre magasabbra másznak, és egyre nehezebb a lábuk, és kezük a fáradtságtól, annál keményebb a tanítás a kitartásról, és az állhatatosságról.
A két ifjú számára mintha legalább egy fél óra telne el mire felérnek. Előttük a Nagymester lép ki, mögöttük a másik három. A torony tetején szépen megmunkált oszlopok tartotta tető takarja el a csillagokat. Már az éjszakába járnak amikor oda felérnek. A telihold fényes ezüstéremként csillog a fiatal assassinokra, és a mesterekre.
Ezio ismét megszólal kellemes hangján.*
- Az utolsó próba, a Hité.
* Kezével mutat a sok kinyúló fapalló. Értelem szerűen a két fiatalnak egyet egyet el kell foglalnia, majd ugrani. Ahogy kiérnek, csodaszép látvány tárul eléjük. Sziporkázó gyémántként ragyognak a csillagok körülöttük. A telihold egy olimpiai ezüstérem nagyságával terpeszkedik az égen, mint az éjszaka, és az ég úrnője. A szél lágyan cirógatja a hajukat. A fa palló pedig panaszosan nyikorog a lábuk alatt.
Ha lenéznének nem látnának a mélyben tátongó, hívogató sötétségben semmit, csak az olajos szuroksötétséget. Mögöttük megszólal a négy öreg hangja.*
- Semmi sem igaz...minden megengedett.

Tárgy: Re: Testvériség Vas. Okt. 30, 2011 8:47 am

*Lassan kezdi mostmár elönteni a fájdalom, amit az égés okozott. Akkor a pillanat emelkedett hangulatában semmit nem érzett. De most megszűnni látszik a varázs. A Nagymester utasítása világos. Mászni. Minden létrafok, minden újabb mozdulat gyötrelem az égett kézzel, de a lány szó nélkül, némán mászik, ahogy kell. Mikor már azt hiszi végre ott van, rádöbben, még csak a táv felénél járnak. Így aztán csöndben szó nélkül mászik Gavril előtt. Hogy a fiú mit néz, és mit nem, legkevésbé sem érdekli most a lányt.
Mikor végre felér, a Nagymester ismét szól. Ő pedig bólintva indul az egyik palló felé. Megáll a hegyén, és előre bámul a látóhatárra. Messze odébb fények villognak a távolba. Valószínűleg Acre éjjeli fényei.
A lány csak néz maga elé, majd kipillant oldalra a fiúra. Ő is kiér a pallóra. A szél cirógatására csak behúnyja a szemét, és Estellára gondol. Az ő keze ilyen finom...selymes, és puha. Majd a mesterek szavára felpattan a szemhéja, és gondolkodás nélkül leveti magát a hívogató mélység karjaiba, kezeit kitárva. Valószínűleg ez is olyan iszonyatos csodás időzítés, hogy Gavrillal egyszerre zuhannak. A lány szemei csukva. Csak a szél vijjogása amit hall. Vagy talán mégsem? Talán egy sas lenne, ami így avatja be őket? Talán mostantól a Sas is a testvérükké fogadja őket.
Hosszúnak tűnik a zuhanás. Közben átfordul a saját fején, és a hátával lefelé puha szalmabálába vágódik.*

Tárgy: Re: Testvériség Vas. Okt. 30, 2011 9:00 am

* Folytatódik az egész a maga rendje és módja szerint, még csak a felén vannak túl az egésznek. Rövidesen kiadják az irányt, és a parancsot, fel a toronyba. Jana mögött haladva mászik be a keskeny toronyrészbe, ahol egy végtelen magasságú létra húzódik, majd elindulnak felfelé. Az első harminc lépcsőfokig semmi probléma nem volt a mászással, utána viszont hirtelenjében elviselhetetlenné, és egyre kínzóbbá vált minden fájdalom amit a srác érzett. Ujjai annyira elzsibbadtak, hogy az égéssel már nem is volt ideje törődni lábát se igen érezte már. Vagyis hogy érezte, és pont ez volt a baj. Amikor a magasba értek a beavatás szerint kiálltak a pallóra, és végre kell hajtaniuk a hit ugrását. A deszka szélén áll, majd testvérével együtt a mélységbe hull, most már méltán hívhatja Janát testvérének. A zuhanás alatt több pillanat is felvillan szeme előtt az útról amit idáig megtett, az első találkozás a krédóval és hasonlók. Majd több másodpercnyi zuhanás után egy másik szalmahalomban landol. Rövidesen az ugrást kiheverve feláll, és leporolja magát, majd Janához lép.*
-Megcsináltuk! *Jelenti ki boldogan, és büszkén átöleli a lányt.* -Viszont most vissza kellene jutnunk a várba, valahol a hegy oldalában kell lennie egy járatnak a várba ha jól tudom. *Azzal elindul az ösvényen, ami a halmoktól vezet a hegy oldalában. A várban már várják őket, díszvacsora lesz a két új tag tiszteletére.*

Tárgy: Re: Testvériség Vas. Okt. 30, 2011 9:13 am

*Csodaszép élmény. A pillanat, ahogy a mélységbe vetik magukat. Jana esküdni merne rá, hogy abban a pillanatban, és a zuhanás alatt a szívük is egyszerre dobbant a fiúval. A Vérük egy ütemben zúgott végig a vénáikon. Majd a tompa, szinte fájdalom mentes puffanás a szénába, és pár másodperc néma nyugalmas csend. Aztán a másik boglyából motoszkálás, majd Gavril neszei. Ezután a lány is lassan kimászik a halomból, és leporolja magáról az összes szalmaszálat. Ami a ruháján van. Azzal már nem foglalkozik, ami a hajába is belement. Vagy...nem is jut eszébe? Aztán Gavril örömszavai.*
- Megcsináltuk.
* Bólint mosolyogva, és ő is átöleli a fiút. Állát pár másodpercre a fiú vállára támasztja, és mosolyogva, boldogan öleli. Majd lassan elválik a kényelmes, meleg testhőmérsékletű sráctól.*
- Erre van.
*Mondja mosolyogva. Azonban jobb kezét ökölbe szorítja. Határozottan fáj neki az ami az ujjával történt ma. De azért jó hogy annak idején tanultak bájitaltant. Mert volt egy két mágia nélküli kenőcs is, amit Jana elég jól megtanult elkészíteni, így hozzávalók is vannak nála.
némán sétlnak egymás mellett. Valószínű, hogy mindkettejüket kimerítette az egész procedúra. Majd amikor visszaérnek, a fogadóterem felé vezeti a fiút, majd ott benyitnak. Hatalmas asztal megterítve, és a többi Assassin, és majd leendő assassin ott ül. A Nagymester jobb, és bal oldala üres. Oda várják a két új Testvért.*

Tárgy: Re: Testvériség Kedd Nov. 01, 2011 5:56 am

*Fél órányi séta után felérnek a várhoz, egy kisebb csapat ujjongva üdvözli őket a titkos bejáratnál, hiszen már várták őket. Azzal a néhány emberrel együtt átvonulnak, és helyet foglalnak a mester két oldalán. Mekkora megtiszteltetés. A díszvacsora kezdetét veszi, amit a mester rövid beszéde indít. Röviden vezeti fel, hogy két új tagot avattak, és ezt ünneplik. Bemutatja először Janát, majd Gavrilt a társaságnak, és kezdődik a vacsora is. Temérdek számra hozzák a mindenféle étkeket, és borokat, amelyek a testvériség pincészeteiből származnak és egytől egyig kitűnő minőségűek. Miközben zajlik a vacsora a mester ismerteti velük az elkövetkező napok programját:*

-Egyetek, szórakozzatok, hamarosan munka vár rátok. Olaszországba lesztek kihelyezve egészen májusig, az országban kell feladatokat végrehajtanotok majd. Kezdetként utazzatok vissza Rómába, az első közös küldetés ott vár rátok. Amint a városba érkeztetek egyikőtök SMS-t fog kapni egy helyről, másikotok pedig egy időpontról, ahol találkoznotok kell a helyi vezetővel, aki pontosan beavat titeket a feladatba. Na de elég ennyit a munkáról, bort ide!

*Ennyit a mester mondani valójáról. Alig lettek még frissen beavatva, de már munka vár rájuk. Nem is várt mást, viszont kicsit meglepte, hogy tényleg Janával együtt fog együtt dolgozni. Egyrészt azért, mert főleg magányosan dolgoznak az assassinok, másrészt pedig rengetegen vannak még Olaszországban.*

Tárgy: Re: Testvériség Kedd Feb. 07, 2012 9:30 am

*Felérnek, és noha hosszú volt a nap, és a lábaik, kezeik iszonyatosan sajognak, mégis a lány szinte meg sem érzi az egészet az eufóriától. Hiszen mostantól hivatalosan is annak a családnak a tagjai, ahova mindig kötötte őket a vérük. A lelkük, és az életük. Mostantól ez lesz az igazi családjuk, és a Krédó lesz az igazi hitük, ami szerint mozdulnak a hátra lévő idők végéig. Ha kell, eszerint halnak meg boldogan. Ha kell, ezért oltanak ki életet, legyen az bárkié. A Krédó, mely mostantól szent, és sérthetetlen.
A nagymester leülteti őket, majd szépen lassan elkezdődik a vacsora. Majd jön a mester szava, az új munkáról.
- Értettem Nagymester. Úgy lesz ahogy kéred.
*Mondja azzal a tipikus Janás macskamosollyal az ajkain, majd maga elé húz egy sült malacból egy jókora darabot, a megfelelő mennyiségű krumplival, és körettel. Bort nem. Sokkal inkább valami alkoholmentes dolgot iszogat nyugodtan. Most nem kívnán semmi bódító hatású dolgot. Majd egy idő után csak feláll, és meghajol a nagymester felé.
- Engedelmével Messer Auditore... távozok. Hosszú volt a nap, és azt hiszem most nyugovóra térnék.
*Amikor megkapja az engedélyt, fogja magát, és elindul kifelé. Majd Roxyt maga mellé véve elindul az erődítmény egy nyugalmasabb kerti zuga felé, ahol egy kis kőpadra ül le, elővéve a telefonját.*
- Vedd már fel te szuka...
*mondja mosolyogva.*

Tárgy: Re: Testvériség Hétf. Feb. 13, 2012 9:18 am

//2012.02.13 Grimaldi villa//
*Már pár napja egy ügyön dolgoznak Janával, és a nagy alkalom előtt maradt egy kis idejük pihenni is. A nappaliban a kanapén lustálkodnak, csak tengenek-lengenek az állatokkal.*
-Valentin napi gyilkosság. Ezen a napon 30%-al több az öngyilkos, szerintem senkinek se fog feltűnni a dolog. Azért eléggé egy nyomorék egy dolognak tartom, hogy valaki azért legyen öngyilkos, mert nem kaphat meg valakit. Mondjuk sosem volt ilyen irányú problémám. Főleg mióta beszéltél Jessel, azóta meg főleg nem szenvedek hiányt még annyira se.
*Közben kislisszan a hűtőig, és hoz egy kis teát a beszélgetés mellé.*

Tárgy: Re: Testvériség Hétf. Feb. 13, 2012 9:32 am

- Valentín nap... rühellem a Valentín napot.
*a lány szemeiben szinte megvetés csillan ahogy kimondja a szavakat. Legszívesebben kiköpne oldalra. Dehát mégsem teheti, hiszen a saját házában van. Meg máséban sem tenné. De na.
- Szánalmas egy ünnep. Ami másról sem szól, hogy "ilyenkor mutasd ki a kedvesednek, hogy mennyire szereted." Lószart. Ha valakit szeretsz, nem kell neki egy nap, hogy ezt kimutasd.
*Szitkozódik a lány. Gavrilnak úgy tűnhet, hogy mind jobban, s jobban belelovalja magát a dologba. A végén már szinte fröcsög belőle a gyűlölet.*
- Ahogy mondtad. Szánalmas, ha valaki ilyenkor vet véged az életének. Találhatna rá más okot, vagy napot is. És pláne, hogy egy másik személyért... Förtelem. Az ilyen emberek csak nyugodtan haljanak meg... másnak úgy sem jók, mint féregeledelnek. De talán még annak is haszontalanok.
* Sziszegi, miközben az ablakhoz lép, ami a Kapitólium dombjáról figyel lefelé az egykori Forum Romanum köveire, a belváros főterére.*
- Azonban annyira valóban megfelelő a dolog, hogy nem fog olyan nagy feltűnést kelteni. Csak jól kell beállítani az egészet.
*Kezében egy pohár fehérborral néz kifelé az ablakon. Néha meg-meg lötyköli az italt.*
- Hogy ütötték volna agyon azt aki kitalálta ezt a "szerelmesek ünnepét"... de azt is agyon kéne lőni, aki megtartja.
*És tény, ami tény... ő bizony nem ezen a napon fogja megajándékozni Estellát. Neki ehhez nem kell ilyen alkalom, vagy nap. Roxy most is mint az elmúlt napokban, folyamatosan a lány lábai körül fetreng, ugrál, hempereg.*

Tárgy: Re: Testvériség Kedd Feb. 14, 2012 7:36 am

*Hangosan szürcsöl a teából, senkit se zavar, vagy idegesít fel ezzel. Mióta együtt élnek azóta igencsak hozzászoktak a másik hülye szokásaihoz, és nem is keveset átvettek egymástól. A kezdetektől fogva megvan a harmónia és az együttműködés közöttük, talán ezért is tették őket egymás mellé. Az tény, hogy anno is nagyon jól olvastak egymás gondolataiban, viszont mióta a krédóba tartoznak ezek az érzékeik hihetetlen módon felerősödtek, mintha telepaták lennének.*
-Basszus, tényleg rühelled ezt a napot. Meg amúgy is már csak egy kapitalista fogás az egész, hogy az emberek pénzt költsenek, erről szól az egész. Most mondd, hogy több értelme van! ... Én azért délután találkozok Jessel. Mondjuk nem mintha nem találkoznánk minden másnap, de azért semmi különlegeset nem tervezünk.
*Jana mellé lép a csésze teával, és megint hatalmasat szürcsöl a torokégetően forró nedűbe. Egészen nagy a tömeg a téren, szokatlanul sok ember vonul át. Hiába dél közeleg, máskor nem szokott ennyi ember errefelé lófrálni*
-Gyanúsan nagy ez a tömeg, nem gondolod?

Tárgy: Re: Testvériség Kedd Feb. 14, 2012 9:00 am

*No igen... elég sok hülyeséget átvettek már a másiktól. Azóta többek között Jana is szürcsöli a teát. No meg egyéb apró dolgok, amit Estellának kell majd kivernie belőle. Majd. Amikor Gavril megjegyzi, hogy tényleg utálja az ünnepet, csak felhorkan.*
- Az nem kifejezés. Naná, hogy utálom. De mint az állat.
* Jegyzi meg szinte hisztérikusan. Majd Gavril elkezdi magyarázni, hogy az egész nem szól már másról, csak az üzletről, meg a többi baromságról. Aztán közli, hogy találkozik Jess-el. Na erre Jana a kiürített borospoharat meglódítja Gavril felé, de az utolsó pillanatban rámarkol a talpára, így az nem repül ki. Azonban a fiú láthatja, hogy a reakció nem kiszámított, vagy megtervezett volt. Sokkal inkább ösztön szülte megnyilvánulás. Amikor Jana rádöbben, hogy kishíján Gavrilhoz vágta a borospoharat, noha valószínű, hogy a srác simán félrehajolt volna, csak leteszi a mellette lévő polcra, és ismét kifelé mered az ablakon.*
- Merem remélni, hogy nem valami szívecske alakú faszsággal fogod kiszúrni a szemét... vagy... hogy amit viszel neki köszönőviszonyban sem áll a szívecskékkel, vagy a "Be my valentine" képeslapokkal.
* Morran fel, majd amikor a srác a tömegre tesz megjegyzést, csak felhorkan.*
- Bassza Isten... Valentín nap van vagy mi a szar. Bizos mindenki megy, és meglátogatja a kedvesét...
*Majd csak elindul kifelé az erkélyajtón át (ami pár méterrel odébb visz ki a balkonra) a terrakotta kővel kirakott mintás "kilátóra".*
- Nem tudom mi lehet ez. Lehet érdemes lenne lemennem megnézni?
*Majd vissza sétál, és felkap pár ruhát, a rejtett pengéket, tőröket, és a mérgezett tűket, dobótőröket. Majd elindul az ajtó felé.*
- Megyek megnézem. Te meg figyelj oda Jess-re.*

Tárgy: Re: Testvériség Szomb. Feb. 18, 2012 4:07 am

-Ember még csak tizenhárom van. Amúgy meg nélkülem el ne merj indulni!
*Kiált a lány után, aki már a bejárati ajtón túl van, és a tér felé tart a háztól. Különösebben nem tesz nagy előkészületet, felcsatol egy övet, ami van pár jóság, de semmi különös, valamint a rejtett penge, de az már rajta van amúgy is. Felcipzározza a hófehér pulóver cipzárját, majd az első emeleti balkonon át kiugrik az utcára. (Ez amúgy a helyiek körében már nem számít nagy újdonságnak, a fiatalok rendszeresen használják ezt ki és bejáratként a lakáshoz.)
Janát utolérve megkoppintja a vállát, és jelez, hogy bal oldalról közelíti meg a tömeg epicentrumát. Nagy zaj van, mintha valami tüntetés, vagy gyűlés lenne, tipikus megafon hangot lehet hallani, ahogy módszeresen haladnak előre a tömegben, hogy megnézzék, mi is történik itt valójában. Egy kisebb kör veszi körül a szónokot, aki egy öltönyös úriember, nem mellesleg a helyi maffia egyik képviselője. A szokásos szemétszállításai mizéria megy megint. Hatalmas pénz van az üzletágban, és a családok minél nagyobbat szeretnének harapni a tortából, és ezért nem riadnak vissza a megvesztegetésektől, sőt a gyilkosságoktól sem. A beszédet hallgatva nem tulajdonít semmi jelentőséget az eseménynek, amíg két gyanús alakra nem lesz figyelmes a lány oldalán. Valószínűleg már ő is észrevehette a gyanús alakokat, de jelez, hogy közelebbről is szemügyre kellene venni őket.*

Tárgy: Re: Testvériség Hétf. Feb. 20, 2012 6:03 am

// Másik a Gavril-os játéktól eltérő időben és helyen.// Lány-Lány párosítás! Kéretik erre figyelni! Ha nem jó a gyomrodnak/lelkednek, akkor ITT ÁLLJ MEG!

Dubai felé repülő úton, Déli 12.óra.

*A lány kissé sápatagon néz kifelé a repülő ablakán, kezében egy pohár víz.*
- Figyelj Cicus... oké, hogy a magánrepülő jó buli... de én a mai napig kész vagyok a repüléstől...
*Mondja kicsit halkan, beteges arccal, de ahogy a nem messze lévő lányra pillant, azért elmosolyodik.
- Mi tagadás... sokat segít a dolgon, hogy veled vagyok... de... na... légiszonyom van. Az ember nem arra teremtetett, hogy repüljön. Akkor szárnyakat kaptunk volna.
* Közli mosolyogva, majd az ülés melletti fekete katanát végigcirógatja. Ez amolyan... reflex mozdulat csupán. Amit Estella is jól ismerhet. Együtt laknak... mi több, élnek már egy jó ideje.
A fekete hajú assassin lányon most csak egy rövid skót kockás szoknya, egy fekete topp, és az oldalán láncok vannak. Karján most is ott vannak a rejtett pengéket takaró alkarvédő. Nem túl feltűnő, hiszen megy a lány kialakított imidzséhez. Haja két oldaltt egy-egy copfba befogva fekete halálfejes csattal. Körmei szokásához híven most is hegyesek, és feketék.*

Tárgy: Re: Testvériség Hétf. Feb. 20, 2012 6:14 am

*Üldögél a repülőn, ő nagyon szereti a légi utakat, mindig is szeretett repülni. Kicsit lengén van öltözve, ahhoz képest, hogy éppen hová tartanak. Egy kis fekete top, aminek szinte nincs is háta, csak a melltartójánál egy vékony pánt tartja. Hozzá egy bőr miniszoknya és térdig érő csipkecsizma, vagyis ennek köszönhetően nagyon szellős és tökéletes nyárra. Kistáskájában van tőre és minden egyéb fegyvere, holmija. Természetesen a ruháit óriási bőröndökben szállítja. Felkel, a hűtőhöz sétál és kivesz belőle egy kis dobozos kólát. Szisszen egyet a doboz mikor kinyitja, helyét elfoglalva elkezdi kortyolgatni.*
- Jó buli, még szép hogy jó. Kár hogy te nem tudod élvezni. Mindig is akartam nagy szárnyakat, olyanokat, mint a denevéreknek. Repülni akartam, de ez nem megoldható sajnos. Úgyhogy ez maradt. És amúgyis, tényleg napokig, hetekig akarnál hajókázni, míg Dubaiba érünk? Oké, hogy nincs semmi dolgunk, de akkoris. Ne pazaroljuk az időnket feleslegesen. *Véli a lány. Hangjában nincs semmi ridegség. Lassan megtanul emberibben viselkedni, hisz azzal a lánnyal van, akit szeret. Ha Jana nem lenne, akkor még mindig szívtelen jégkirálynő lenne.*
- Viszont most már tényleg megérkezhetnénk. Elintéztem előre, hogy a repülőnk külön hangárban legyen, tökéletesen védve. A nap 24 órájában őrzik majd. És egy limó vár majd a reptéren és visz el a szállodáig, amíg nem találunk egy puccos kis lakást. *Közben lassan elfogy a kólája, felhörpinti az utolsó kortyot és egy könnyed mozdulattal összegyűri és lerakja az asztalra.*

Tárgy: Re: Testvériség Hétf. Feb. 20, 2012 6:25 am

*Hallgatja a lány vélekedését a szárnyakról, és a repülésről.*
- Érdekes a dolog, mert ha szárnyam lenne, szerintem én sem lennék rosszul. És amúgy is... Nem mondhatod, hogy hetekig, vagy hónapokig utazgatnánk. Nem a középkorban élünk Cicc. Még csak nem is karavellával, vagy vitorlással jönnénk, hogynem a fasza kis speed-boattal. Annak elég lenne egy fél hét. Vagy még annyi sem.
*Tromfol a lányra, majd a hangár, és limuzin dologra csak megvonja a vállát.*
- Azt tudom, hogy csoda vagy, ha ilyeneket kell intézni, így szinte már meg sem lep. A limuzin azonban jó gondolat. Majd a padlóról szedi az állát a sok arab, amikor meglátnak minket kilibbenni a járgányból... pláne, ha még elkapnak esetleg egy csókot is...
* Villant egy mosolyt párjára. Mi tagadás... Dubai hiába a legfeltörekvőbb kiránduló, és pihenő paradicsom, ha az elvei az arab emirátus által diktált merev patriarchális társadalom. Ám hol érdekli ez a két lányt? Ha valaki beszól nekik emiatt, azt vagy megkenik, vagy el. Ez a két lehetőség van.*
- Igen... tényleg megérkezhetnénk. Már valóban jó lenne.
* És mintha csak varázsszó lenne, a gép elkezd lassan ereszkedni.*
- Na tessék... nemsokára landolunk... aztán majd nézünk valami jó kis tengerparti kérót...
* Teszi hozzá mosolyogva, miközben ismét végigfuttatja szemeit, immáron milliárdjára a vele szemben ülő lányon.*

Tárgy: Re: Testvériség Hétf. Feb. 20, 2012 6:36 am

*Megvonja a vállát, nem tudja megállapítani, hogy Janácskája rosszul lenne e a szárnyaktól. Bár eddig még nem látott madarat hányni a repüléstől. A gondolattól egy kis mosoly jelenik meg arcán.*
- Jójó, de a repülő pár óra, főleg amilyen sebességgel ez megy. És lakást venni jöttünk, nem hajókázni. Akkor meg jobb így. *Válaszol párjának. Tény, hogy ő nem becézgeti túl sokat Janát, de ettől függetlenül ugyanúgy szereti. Az elismerés hallatán újabb kis mosoly villan át arcán és bólint.*
- Próbálok mindent tökéletesen megszervezni, mert szerintem egy vérfürdő után nem szívesen látnának minket Dubaiban. De arra mérget vehetnek, hogy ha egyetlen morzsának is lába kél, akkor vér fog folyni. *Mondja teljességgel higgadtan a lány, mintha csak a ma esti vacsiról beszélne.
Elkezd ereszkedni a gép, Estella kipillant az ablakon, lassan már láthatóvá válna Dubai hatalmas épületei. Kíváncsian várja az arabok reakcióját kinézetükre. Magasról tesznek arra, hogy itt még a nők csuklója is takarva van. Ők így, szinte egy szál semmiben fognak sétálgatni. Végre megremeg kicsit a gép, földet értek. Gyors fékezés és lassanként megáll a gép. Elkezd begurulni a kijelölt hangárba, de még mielőtt beérne, megáll és egy lépcsőt tolnak az oldalához. Kinyílik az ajtó és megcsapja a két lányt Dubai hősége. Estell elmosolyodik és Janára pillant.*
- Gyere Kedves, érezzük jól magunkat. *Megfogja a lány kezét, másik karján táskája és együtt kilépnek a napsütötte reptérre. A lépcső aljában már várj rájuk a sötétített ablakos limuzin. Gyorsan Janához fordul még.*
- Ne aggódj. A poggyászaink már előttünk a szobánkban lesznek. *És lassan lesétál a lépcsőn.*

Tárgy: Re: Testvériség Hétf. Feb. 20, 2012 6:47 am

*A felszállás, és leszállás Janának nem okoz gondot. Csak a fent eltöltött idő. Így mikor a rövid zötykölődés után megáll a vasmadár, nagyot sóhajt.*
- Hát ezt is túléltük.
* Szinte leheli a mondatot. Oké, hogy a repülők ritkábban zuhannak le, mint ahogy a kocsik karamboloznak...de már nem valószínű, hogy Janának sikerülne túlélni a lezuhanást. Már nincs meg az a "tehetség" ami ezt segítené. No de... Estella válaszolgat a lánynak, mire ő csak felkacag. Tiszta szívből, csengőn, és boszorkányosan mint mindig. Hiába... belsőleg nem változott semmit. Ugyan úgy imádja a vér illatát... akár a sajátját, akár a másik lányét... vagy épp a vadidegenek vérét...de azt nagy mennyiségben. Ugyan úgy mámorba sodorja az érzés... és ugyan úgy teperné a vértócsába Estellát... ugyan úgy szaggatná le a ruháit. És ugyan úgy értékeli a lány gyakorlatias gondolkodását, mint eddig.*
- Nem véletlenül kértelek meg, hogy Te legyél a cégek fő stratégiai igazgatója. A Te ötleteid, és előrelátásod páratlan.
*Mosolyodik el, majd amikor Estella a kezét nyújtja, ujjait összefonja a másik lányéval, és oldalán a katanával, oldalán egy szimatszatyorral megindul a lány mellett.*
- Dehogy aggódom én. Ha elvesznének a poggyászaink sem érdekelne. Tudod, hogy nem vagyok olyan hú de nagy igényű. Akkor eltöltök egy napot ebben a cuccban, és bevásárolok a legközelebbi military shop-ban. Most is csak a szokásos málhazsákommal jöttem.
* Közli mosolyogva, majd még ott a lépcsőn megcsókolj a nála kicsivel magasabb lányt.*
- Menjünk.
*közli ahogy lassan elindulnak lefelé a lépcsőn, majd a limuzin kellemes légkondicionált belsejébe elhelyezkednek. A kocsi megindul, a lányok pedig még pezsgőzhetnek is az alig tíz perces úton.*

Tárgy: Re: Testvériség Hétf. Feb. 20, 2012 6:58 am

*Elmosolyodik és a rideg hangját kissé kellemesebbé változtatva megszólal.*
- De nélküled mit se érnének a cégek. Semmi se tudna működni, ha nem lennél. *Mondja, miközben lassan leérnek a limuzinhoz. Ő nem tudna sok sok ruha nélkül létezni. A fél ruhatárát magával szállítja mindig.*
- Én azért aggódnék, ha eltűnne a sok bőröndöm. Nincs kedvem olyan rengeteget vásárolni. Csak úgy pár ruhát, pólót, nadrágot, szoknyát és cipőt. De ezt nemsokára el is intézzük. Van elvileg egy gyönyörű része a városnak, ahol rengeteg bolt van. *De miközben ezt mondja, egy kissé paradox dolog jut eszébe.*
- Ez mégis elég furcsa. Itt a nők csak csadorban járhatnak. Mégis van egy csomó ruhabolt, ahol akkora szoknyákat lehet vásárolni, amiből a fél segge kilóg az embernek... Ez mégis hogy van? *Kicsit értetlenkedik, mert ez mégis csak elég különös. A limóban magához vesz egy pohár pezsgőt, de a koccintás után gyorsan kiürül, ezért újra töltet magának. Természetesen tévéjük is van bent, bár egy arab adás megy, amiből nem túl sokat értenek. Végül lassít a kocsi és lassan megáll a szálloda előtt. Kinyílik az ajtó és Estella kiszáll, majd ismét odanyújtja a kezét barátnőjének.*
- Azt hiszem megérkeztünk. Nem is rossz ez a szálloda. Az egyetlen 7 csillagos. *Bár ebben nem teljesen biztos, mert mintha emlékezne még más szállodára is a világ másik felén, ahol van még 7 csillagos. Óriási, díszes szálloda, medencével a legtetején, gyönyörű kilátással és tökéletes kiszolgálással.*
- Szerintem menjünk fel és először pihenjünk le kicsit. *Véli a lány, miközben elindul befelé.*

Tárgy: Re: Testvériség Hétf. Feb. 20, 2012 7:11 am

*Ahogy bent az adás megy, csak félfüllel figyel a tévére, ám valamin megakad. A monitor felé kapja a fejét, majd felkacag.*
- A város egyik köztiszteletben álló embere meghalt. Berúgott, és kiesett a palotája tizedik emeletéről. Halálra zúzta magát. Ám a boncolás megállapította, hogy egy szívroham előbb végzett vele, és kezdenek gyanakodni az idegen kezűségre.
* magyarázza kedvesének a hallottakat, majd csak kissé lejjebb halkítja a hangját.*
- Nem csoda... itt is fellelhető a Templomos gyülekezet. Úgy látszik Messere Auditore valakiket ide is elküldött. Kíváncsi lennék melyik párosunk dolgozik itt. De... ez most nem a munka ideje.
* Nevet fel újra. Igen. Ő nagyon is ismeri a háromszoros biztosítás fogalmát. Méreg ami önmagában ártalmatlan, ám tetemes mennyiségű alkohollal azonnal reagál, és szívrohamot okoz. No és persze a magasról kilökés, mint másodlagos dolog. Harmadiknak meg... a penge, amit már az assassin vág az áldozatba, ha kell. A méreg speciális. A Vak-Vak kígyótól származik, amit a testvériség tenyésztett ki titkos módokon. Talán még a legprofibb méregkeverők is csak a fejüket vakargatnák, ha tudnának róla. Majd a lány dicséretére csak elmosolyodik.*
- Mit érnénk mi egymás nélkül?
*teszi fel a kérdést, majd a lány által felvázolt paradoxonon kicsit ellamentál.*
- Nos... talán az arab csávók feleségei otthon flangálnak ilyen göncökben, vagy... így szórakoztatják az "urukat". De... lehet egy olyan szoknyácskát én is veszek, és este abban megyek Veled végig az utcán... meg...bulizni. Had essen ki a sok köcsög szeme.
* Villant egy elég alattomos vigyort. Aztán a kocsi megáll, és ők kiszállnak. A lányok kéz a kézben sétálnak be a hallba, majd Janácska hunyorogni kezd a bent lévő iszonyatos arany csillogástól. Nem szerette sosem az aranyat igazán. Minidig is ezüst párti volt.*
- Te jó ég... úr isten micsoda fényűzés... azért amit mi csinálunk sem gyenge dolgok... de ez... atya ég...
* félig csodálat ami a lány száját elhagyja, félig pedig szörnyülködés. Majd csak a recepcióhoz húzza Estellát, ott fél karjával a derekát átöleli, majd arabul folyékonyan kezd tárgyalni a recepcióssal iszonyatosan pörgetve a nyelvét. Rövid hadarás után a recepciós oda is adja nekik a legfelső emelet kulcsát.*
- Mehetünk Édes.
*azzal ahogy eddig fogta a lányt, indul el a lift felé.*

Tárgy: Re: Testvériség Hétf. Feb. 20, 2012 7:23 am

*Nem érti az arab nyelvet, de mikor Jana lefordítja a tévében hallottakat, vállat von.*
- Biztos rossz fát tett a tűzre, nem kéne rohadéknak lenni és akkor még életben lehetne. *Hallott már ő is egy két dolgot a testvériség ténykedéséről. Vagyis hát inkább elég sokat Jana révén, de nem üti bele az orrát, hisz ő nem tagja a testvériségnek, így hivatalosan nem is tudhatna róla.*
- Ha meg akarod keresni őket, segíthetek, és menj el egy találkozóra, miután sikerül megszervezni. *Ajánlja fel segítségét barátnőjének. A lány kérdésén csak mosolyog egyet.*
- Vaaagy... lehet, hogy titokban a pincéjükben van egy nyugati mintára berendezett kisvároska és ott flangálnak. Vagy mégjobb. Egész Dubai alatt van egy város és ott picsányi ruhákban illegetik magukat. *Egyre idiótább ötletek jutnak az eszébe, de végül abbahagyja az okoskodást és elmosolyodik.*
- Biztos jól állna rajtad egy olyan szoknya. *Mondja miközben végigméri Janát. A szálloda belseje neki se tetszik túlzottan. Szereti a pompát, csillogást, de van egy határ.. És ez a szálloda már rég átlépte azt a határt.* - Na mindegy, végülis drága, sok minden van benne, és szerintem azonnal rendeljünk még egy hatalmas adag ebédet telefonon, mert éhen veszek. *Mondja már a lift felé menet. Felmennek a legfelső emeletre, megállnak a szoba ajtó előtt. Még a szám is cirádás, aranyozott vonásokkal van felvésve.*
- Látom itt semmin se spóroltak. *Közben benyit a lakosztályba és gyönyörű látkép tárul eléje. Estella ledobja magát az ágyra és azonnal felveszi a telefont, angolul tud, úgyhogy ételt is tud rendelni. A fél konyhát megrendeli, majd Janához fordul.*
- Mondd csak, szeretnél te is valamit? *Mondja kissé vigyorogva a hatalmas kajamennyiség után, amit eddig megrendelt.*