Háborúk Földje

Hozzászólások száma : 22 Join date : 2012. Aug. 23.

Háborúk Földje

2029-et írunk. A Harmadik Világháború hat egész éve tombol a világban, USA egy része atomsivataggá vált, a Közel Kelet porig rombolva, Kína egy része pedig a Japán által ledobott atom és hidrogénbombák miatt tiltott zónává vált. De miként alakult ki ez a helyzet? Erről regélek én.
2023-ban egy orosz hadihajó bejelentés nélkül érkezett amerikai felségvizekre, amelyre természetesen az USA kormánya azonnal reagált pár rakéta képében. Csakis később derült ki, hogy az egész provokáció volt, a hadihajót pár izraeli titkosszolgálatos kötötte el, hogy elkezdődhessen a háború a világ két, legnagyobb hatalma között. Az oroszok azonnal válaszcsapást intéztek, interkontinentális rakétákat küldtek a nagyobb városokra. Az amerikaiak elhárítói szinte az összeset hatástalanították, de Chicago városközpontja így sem menekült meg; sebesültek, halottak mindenfelé. Ekkor vette kezdetét a Földön végigsöprő, hatalmas háború.
Az amerikaiak mögé természetesen beállt Nyugat-Európa, Izrael és pár latin állam is, az oroszokhoz pedig a régi Szovjetunió tagállamai csapódtak hozzá. Kezdetüket vették a nagy és kisebb háborúk is. Az arab államok azonnal megtámadták Izraelt, Kína pedig a helyzetet kihasználva megpróbálta megszállni Japánt. Magyarország bevonult Romániába, Szlovákiába, Ukrajnába és a volt Jugoszlávia területére, Franciaország pedig a Légiót felhasználva elfoglalta Nigert és Csádot. Mindezek közben Németországban újra felütötte a fejét a Nemzetiszocialista eszme és megtörtént a NNSDAP (Neue Nazionalsozialistische Deutsche Arbeits Partai - Új Német Nemzetiszocialista Munkáspárt) hatalomátvétele és a Negyedik Birodalom kikiáltása. Svájc újfent semlegesnek vallotta magát, a kisebb országok úgyszintén.
A Skandináv országok (Norvégia, Svédország, Dánia, Ferörer-szigetek, Izland, Grönland és Finnország) egyesítették területeiket, továbbá elfoglalták az összes, történelmileg skandináv részhez tartozó területet. Észak-Európában így alakult ki a Skandináv Királyság, amely az oroszok mellett foglalt állást.
Nagyjából a háború harmadik évében történhetett meg az első atombomba ledobása. A japánok megelégelték a kínaiak folyamatos támadásait, ezért Pekingre egy, a Hiroshimán használtnál 50x nagyobb teljesítményű bombát dobtak le. Itt viszont nem álltak meg. Az összes Kínai nagyvárost elkezdték bombázni, továbbá hidrogénbombákat is bevetettek. Mire végeztek, addigra Kína nyugati területe teljességgel lakatlanná, atomfertőzött területté változott.
De itt nem volt vége. Az oroszok elvesztették egyik legnagyobb szövetségesüket, ezért úgy döntöttek, hogy ők is atomot vetnek be. Észak és Dél Dakota, továbbá Nebraska, Montana és Wyoming egy része teljességgel elsivatagosodott, szintén atomfertőzött területté változott. Az amerikaiak azonnal bombázni kezdtek, de az oroszok elhárítórendszere mindegyik atomtöltetet még az óceán fölött felrobbantotta.
Az atomtámadások után pár hónappal az ellenségek vezetősége egy szigeten találkoztak az Atlanti óceán közepén. Bár békét nem tudtak kötni, annyiban szerencsére megegyeztek, hogy atomot és hidrogént többet nem használnak. Ez az esemény a "Tiszta Háború" néven vált ismertté. Mindezek után, a nagy világégés folytatódott, igaz, atomot többet nem vetettek be egymás ellen.

Mára a helyzet szinte kaotikussá vált. USA és szövetségesei (Franciaország, BENELUX államok, Nagy Britannia, Argentína) folyamatosan támadják az Orosz Föderációt és annak segítőit (Negyedik Birodalom, Magyarország, Ukrajna, Fehéroroszország, Lettország, Litvánia, Grúzia, Azerbajdzsán, Észtország, Örményország, Törökország, Skandináv Királyság, Görögország). Mindezek mellett Magyarország teljességgel leigázta Romániát, Szlovákiát és a többi környező országot (igaz Ukrajnától a szövetség fejében szimplán visszakapták Kárpátalját), így újra a régi fényében tündököl.
Az arab államok mai napig nem tudták elfoglalni Izraelt, ami viszont még növelte is a területét, továbbá porig rombolta Libanont és Szíriát. Franciaország a saját kis háborúit vívja az afrikai kontinensen, egyre-másra elfoglalva az ottani országokat. Jelenleg Csád, Niger, Mali és Nigéria van a fennhatóságuk alatt, legfőképpen Algériát támadják. A Negyedik Birodalom bevonult Ausztriába, ezzel létrejött a II. Anschluss, továbbá elfoglalták Lengyelországot is. Jelenleg az oroszok szövetségesei, de ki tudja, hátha megismétlődik az 1941-es eset bár vélhető, hogy Strauss Schlechmann okult példaképének hibáiból.
Kína és USA nagy része fertőzött zóna, ahol (mintha a harcok nem lennének elegek), az emberek mutálódni kezdtek és őrjöngő vadakká váltak. A területeket teljes egészében elkerítették, a belépés hivatalosan tilos. A japánok jelenleg senki mellett sem foglaltak állást, de gyanítható, hogy a Negyedik Birodalommal fognak hamarost szövetséget kötni.

Lépj hát be a Háborúk Földjére! Mentőakciót akarsz a Közel-Keleten? Szét akarod lőni az Eiffel-tornyot, esetleg lerombolnád a Siratófalat? Netán végigjárnád Afrikát, vagy beállnál az új SS-be? Vagy zsoldosként behatolnál a Tiltott Zónákba és zombikat öldösnél? Nos hajrá! De vigyázz, az ellenség mindenhol ott van!

És, hogy tisztában lehessetek, hogy ki kivel, mi-merre hány méter.

Orosz Föderáció és szövetségesei:
A Föderáció vezetője: Vlagyimir Kozilijkov
Negyedik Birodalom Führere: Strauss Sclechmann
Magyarország Nemzetvezetője: Nyilas Attila
Skandináv Királyság uralkodója: Hrólfr Ásgeirr (Ezek a főbbek)

Harcok: Az OF és szövetségesei jelenleg hadat viselnek az Államokkal a következő frontokon: Franciaország, Atlanti óceán, New York City, Seattle, Oroszország egy része, továbbá bombázzák Angliát is. Oroszország csapati Kínában is jelen vannak, ahogy a Negyedik Birodalom is Japánnak segít. A Skandináv Királyság folyamatosan erősíti Írországot, hadianyag és emberek tekintetében egyaránt. Magyarország állandó megszállás alatt tartja a környező országait. Ezeken kívül harcolnak Afrikában is, ahol feladatuk kiszorítani a franciákat.

USA és szövetségesei:
USA elnöke: James Whitesmoke
Anglia királya: William Gregor
Franciaország elnöke: Jerald Henri
Argentína elnöke: Sanchez Armando (Ezek a főbbek)

Harcok: Az USA és szövetségesei a fentebb említett frontokon harcolnak az OF-el, de Angliának jelenleg belviszályai vannak, ugyanis Észak-Írország mindenáron el akar szakadni tőlük, ráadásul az írek offenzívát terveznek a szigetország ellen, melyben a Skandináv Királyság nyújt segítséget nekik. Franciaország csak kis létszámú csapatokkal járul hozzá az USA segítségéhez, hiába dúl területükön háború. Jelenleg Henri elnököt az afrikai csatározások kötik le, ahol a területfoglaláson kívül az OF haderejével is szembe kell néznie.

Kelet:
A Közel-keleten jelenleg Izraelt támadja szinte az összes arab állam, így az USA csapatai és a NATO ott is jelen vannak. Izrael régi, bibliai fényében "tündököl", Libanon és Szíria pedig romokban áll. A Távol-keleten sem rózsás a helyzet. Japán folyamatosan foglalja el Kína területeit és az egymilliárdos lakosságú állam teljességgel védekezésre van kényszerítve. Ráadásként a Negyedik Birodalom is beszállt a harcokba a japánok oldalán, viszont így szembement Oroszországgal, akik Kínát akarnák segíteni. Végül a helyzet megoldódott: az oroszok jobbnak látták Kína kifosztását és Japán megnyerését, ezért ők is nekiálltak támadni a keleti államot.

Afrika:
A fekete kontinensen majdnem ugyanúgy zajlik az élet, mint ahogy eddig. Polgárháborúk Kongóban, oroszlánok rohangálnak a vadonban... de Csád, Niger, Mali és Nigéria francia fennhatóság alá került és ez várható lesz az egész kontinensen valószínűleg. Igaz, az OF hadereje itt is jelen van.

Hozzászólások száma : 22 Join date : 2012. Aug. 23.

(2029, USA, Colorado és Wyoming határvidéke)

Karl Neudorf dúlt-fúlt magában. Alig egy hete végzett az utolsó munkájával, melynek értelmében egészen Dél-Dakota közepéig kellett hatolnia, amely a térkép szerint a Amerikai Tiltott Zóna centruma volt... állandó harcok keserítették az életét odabent, de sikerült kihoznia egy sértetlen zombit (amelyre elég sok permetet kellett "pazarolnia"), ráadásul még mintákat is kértek tőle, amelyeket atombiztos ládákba kellett tennie. Rohadt tudósok... Mindegy. Elvégezte a melót, leszállította a kellő dolgokat és engedélyezett magának pár nap pihenőt az Új-Mexikó és Colorado határán fekvő menedékében. Erre beállítottak az öltönyös figurák...

Az egész azzal kezdődött, hogy épp kedvenc Barrett mesterlövész puskáját takarította, amikor kopogtattak az ajtaján. Annyit mondott, hogy "Szabad!", bár kicsit húzta a száját... nem baj. Belépett két öltönyös, harminc év körüli férfi és rögtön felkérték egy munkára, majdhogynem azonnali indulással.

- Herr Haupsturmführer! Kérjük, vállalja el. Csak egy egyszerű dobozkát kell kihozni Grand Forksból, a középiskola épületéből. A hetes tanteremben van... még az Amerikai Hadsereg rejtette el, hogy mi van benne, az mindegy. A lényeg, hogy "permetezze" le, ennyit kérünk. -

- Ein bisschen viel... (Kicsit sok)... ha csak Rock Springstől számolom a mai útviszonyokkal és megállókkal... nagyjából egy hetes út, az, ami régen csak tizenöt óra és ezerszáz mérföld lett volna. Most a kitérőkkel együtt meglesz háromezer mérföld, no meg a megállások... Ok... elvállalom. Und wie viel Geld bezahlen Sie mir, für diese Arbeit? (És mennyit fizet nekem ezért a munkáért?) -

- Úgy gondoljuk, hogy ötvenezer dollár megfelelő lenne... fejenként. -

- Fejenként? -

- Igen. Társat is kap maga mellé, méghozzá (........) néven... majd megismeri. Mi, akik nem kívánjuk megnevezni magunkat... tudjuk, hogy ön a legjobb Herr Glücklich. Ahonnan mi jövünk, nem ismeretlen a neve... holnap délben legyen a szokásos behatolási pontjánál Wyomingnál... ott fogja várni a társa. -

Karl úgy emlékezett rá, mintha az előző percekben történt volna ez a beszélgetés. Pihengetett, takarította a fegyverét, erre ezek rátörtek és a régi NSS rangján szólították... de az ötvenezer dollár túlságosan csábító volt. Az eddigi munkáiért alig fizettek neki tizenöt-húszezer dollárokat, ez pedig most majdnem az ötszöröse az átlagos "bérének". Hát köszöni szépen... a jó melót sosem szabad kihagyni. Ha vége lesz a háborúnak, talán akkor is folytatja ezt a munkát, hogy aztán valahol családot alapíthasson. Úgyis ott van az a lány Oakhurst falvából, Új-Mexikóból... talán ő jó lenne...
Áh, ábrándok kergetése. A háborúnak sosem lesz vége, legalábbis nem Karl életében. Ahhoz túlságosan is sok a hatalmi harc és a többi intrika. Túl sokfelé szakadt a világ...

Már két órája várt Wyoming és Colorado határában, előtte állt a hatalmas fal, amellyel a Zónát zárták el. Csakhogy ő már "áttörte", azaz egy hatalmas kaput épített rá, hogy kedvenc kocsijával bármikor ki-be járkálhasson, de nem csak ezen a ponton. Voltak behatolási területei minden oldalon: Montana és Idaho határán, Kanada és Észak-Dakota határánál... Dél-Dakota és Nebraska vidékénél és még a Minnesota - Észak-Dakota falba is rakott egy kaput. Persze tudta, hogy nem ő az egyetlen behatoló, ráadásul nem csak neki van ilyen kis aranyos járműve... de mindig ő volt a legeredményesebb. A "Vadászok Háborúja", ahogy ő nevezte, azóta zajlott, amióta beszállt a bizniszbe, vagy még előbb kezdődött. Amint egy szerencsevadász meglátott egy másikat, azonnal lőtt, ez hagyomány volt.

Mikor megunta a várakozást, felmászott és felült kedvenc monstrumának az "anyósülésébe" és nekiállt takarítani az egyik Galil SAR rohampuskáját, de hamar kész lett vele. Ránézett az órájára és még tíz perc volt délig... tehát jóval előbb jött. De egy német sosem késik... főleg nem egy volt NSS-es. A hosszú kesztyűtartóból elővette fahéjas cigarettáját és rágyújtott egy szálra, úgy figyelte a távoli horizontot. Alatta vagy három méterrel a földön egy sikló csúszott, de érdekes módon két felé ágazott a farka. Gondolkodás nélkül lőtte le Berettájával, majd lemászott a kocsiról, felkapta és betette egy nagyobb befőttesüvegbe, de csak azután, hogy lepermetezte. Talán egy őrült tudós ad érte párszáz dollárt... Visszamászott az ülésekre és meggyújtott még egy cigit. ~Sheisse... hol van már az a... ~

Tárgy: Re: Háborúk Földje Csüt. Jún. 27, 2013 7:54 am

Csöndesen mint mindig. Mindig is nagy előnyt jelentett a kiképzése. Sokszor még a hangcsapdák sem reagáltak rá. Hatalmas önfegyelem, és rengeteg gyakorlás. Rengeteg kínkeserves gyakorlás. A hátán még mindig látszottak a bambuszkorbács okozta csíkok. Hiszen ez egy ninja sorsa. Ha nem sikerül neki valami, akkor addig gyakoroltatják, és addig büntetik, amíg nem sikerül.
Sok barátja ebbe halt meg. És abba, hogy a legtöbb hibát csak egyszer követhetik el. Ha másodszor is megejtik, akkor bizony...csúnya a vége.
Nyolc óra. A célszemély sehol. Dehát... miért is kell ezen csodálkozni? Hiszen délre ígérték. Az öltönyösök megkeresték. Annyira el akarták titkolni a kilétüket, hogy ezzel árulták el magukat. Mennyivel ésszerűbb lett volna, ha valami másik szervezetnek adják ki magukat.

*Három nappal korábban.*
Medtitált a felkelő nap fényében, mint mindig. Hallotta, ahogy azok bejönnek a rizspapír ajtó túloldalán. Majd halkan elhúzták.
- Ohayo gozaimasu Taicsó Sama.
Watashi hátra se nézett. A keze ügyében mindig volt dobótű, így pláne nem aggódott.
- Beszéljetek.
A csoport összenézett.
- Feladatunk lenne az ön...
- Nem érdekel a körítés. A parancsnokaim tudnak róla?
- Természtesen Sama. Ők ajánlották magát.
- Mennyi?
- Ööö...
- Mennyi?
- Ötven.
- Hay.
- Három nap múlva 12.00-kor a kap...
- Ismerem a helyet.
* Azzal az öltönyösök elmentek.

*Hosszú ideje hasalt mozdulatlanul. Már régen nem érezte a tagjai gémberedését. Miért is tette volna? Erre képezték egész életében. És a gyilkolásra. Az érzelemmentes gyilkolásra.
Megérkezett a monstrum, aminek jönnie kellett. A kopasz férfi a fegyverét tisztítgatta már jó ideje. Várt. Német precizitás...német pontosság. Csak nehogy úgy járjon egyszer mint a Téli hadjárat Moszkva alatt. Csúnya bukás. Tíz perccel dél előtt a férfi felmászott a kocsijába, majd szétlőtt egy kígyót. Kár a golyópazarlásért.
Watashi csak kimászott a romok közül, hátán a pokrócba csavart dolgaival. A ruhája most egy sima kekiszínű gyakorlónadrág, és egy szintén keki színű atléta, ami alól acélos izmai látszottak, valamint a tetoválás. Nem valószínű, hogy sokat mondana annak, aki nem járatos a japán tetoválások között. Sőt...talán még azokat is nagyon megizzasztaná.
- Ohayoooo!
*kopogott a kocsi alján a tipikus japán túrista mosollyal.
- Ohayoooo Gunszocu Chaaaan!
* Kicsit talán túl is játszotta a szerepét. De kit zavar ez?
- Ez a kocsi megy a tiltott zónán át?
*Igen kétség se fért hozzá, hogy a japán túrista szerepét vette fel. Azonban a nyakában ott volt a dögcédula, ami cáfolja ezt.*

Hozzászólások száma : 22 Join date : 2012. Aug. 23.

Karl már várt egy ideje a társra, közben csak szívogatta a cigarettáját és a fegyverét tisztogatta... Na igen, a német precizitás... persze tanult elődjei hibáiból, a kocsit is úgy csinálta meg, hogy a legellenállóbb legyen. A tél a Zónákban nem piskóta, a hőmérséklet az atomfertőzöttség miatt akár -80-90° alá is eshet. A német készítmények nem bírnák ki azt a hideget... hiába számítanak szinte a legjobbak közé a világon. Túl sok aprócska cucc, amik pillanatok alatt meghibásodhatnak, hogyha nem megfelelőek a körülmények. Épp ezért Karl, bár német volt és német érzelmű is... mégse adott hazájának készítményeire, legalábbis nem annyira, mint Strauss Führer. Neki a strapabíróság és a minőség egy és ugyanaz volt... ha a kivitelezés nem is olyan szép, de a hatékonyság megvan, akkor fenébe a precizitással...

Nemsokára meg is érkezett a társ, aki valójában jó ideje ott volt már, persze rejtőzködési technikái miatt Karlnak ez nem szúrt szemet. Ha mégis tudta volna, akkor se idegesíti fel magát... ezt már rég megtanulta kezelni. ~ Sehr schön... ~ Gondolta magában és leugrott a "sárvédőt" kopogtató japánhoz. - Guten Tag Herr! Látom megérkeztél... pontos vagy. Ez jó, tetszik. - Üdvözölte újdonsült társát. Nem nagyon zavarta a japán turistás kiejtése, a dögcédula miatt azonnal levágta, hogy az illető valószínűleg poénkodhat. Mindegy... mindenkinek van rejtegetni valója, ebben nincs semmi különös.

- Igen, az én drága Kleine Knuffigémmel fogunk behatolni. Rock Springsnél feltankolunk pár cuccot... nem tudom, tudod-e, de belül van pár város, ahol még élnek emberek... persze a zombik miatt elbarikádozzák magukat. Hosszú lesz az út Grand Forksig... Egy cigarettát? - Karl újra kivett egy fahéjas cigit és a japánt is megkínálta vele. Ha elfogadja, ha nem, ő mindenképp rágyújt, de ha a társa is dohányzik, akkor tüzet is ad neki.

Karl, ahogy elszívta a cigarettát, nekiáll ellenőrizni a biomassza üzemanyag mennyiségét és a fegyvereit. Ahogy mindent rendben talált, felszállt a vezetőüléshez, társának pedig kinyitotta a másik ajtót. - Pattanj be. - Mihelyst a japán is beszállt, a volt NSS-es százados újabb ellenőrzéseket hajt végre: csekkolja a kocsiba beszerelt elektronikát, amely egy kis buherálással szintén rohadt ellenálló lett... Az ülés olyan hosszú volt, hogy két ember is kényelmesen elfeküdhetett volna hosszában, ha pedig Watashi hátra tekint, akkor láthatja, hogy ott egy egész szoba van kialakítva.

- No, nézzük csak... Alles ist gut... akkor mehetünk is. - Mondta és beröffentette a gépzetet, ami hatalmasat pukkant. Egy távirányítóval kinyitotta a kaput és nemsokára már az atomzóna területein döcögtek. Persze az elején még nem nagyon volt különleges, de már itt is érződött, hogy hamarost érdekesebb vizekre fognak evezni. Karl egy injekciós tűt dobott oda Watashinak. - Ezzel oltsd be magad, ha nem akarod, hogy foszforeszkálva hozzalak ki... Egy életre ellenállóvá tesz, az eddigi fertőzéseket is semlegesíti. - Ezzel vissza is fordult az út felé, közben egy régi, német katonadalt kezdett el énekelni.

- Auf der Heide blüht ein kleines Blümelein und das heißt Erika.
Heiß von hunderttausend kleinen Bienelein wird umschwärmt Erika
denn ihr Herz ist voller Süßigkeit,
zarter Duft entströmt dem Blütenkleid.
Auf der Heide blüht ein kleines Blümelein und das heißt: Erika..."

//Fordíás: A fenyéren virít egy kis virágocska és erikának hívják.
Forrón százezer kis méhecske körülrajzza erikát.
Mivel a szíve csupa édesség,
Finom illat árad a virágruhából.
A fenyéren virít egy kis virágocska és erikának hívják.//

Tárgy: Re: Háborúk Földje Csüt. Jún. 27, 2013 8:42 am

*Ahogy Karl lemászik és köszönti, majd megdícséri, Watashi vissza vált kissé komolyabb stílusába, és a hangja is rengeteget mélyül. Mondhat már-már rá sem lehetne ismerni.
- Ohayu Gunszocu-San. hívj csak Watashinak, ha jónak látod. Vagy Shini-nek...vagy mittudom én... a Nihon-san is megfelel. Vagy... Herr Shini...vagy amit kitalálsz. Nekem mindegy. Ami azt illeti...valóban én leszek a társad. Hogy meddig... nos az jó kérdés. Hogy mennyire van messze az adott pont... nos tudom. Elég sokat ténykedtem már odabent én is.
* biccent komolyan, majd amikor a másik kinyitja az ajtót, először a csomagját dobja fel, majd felmászik.
Megnézi magának a gép belsejét, és biccent. Valóban minden a legstrapabíróbb cucc. Még ha nem is a precizitást szolgálják. Dehát... mint tudjuk a precizitás jelen esetben a fegyvereknek a legfontosabb. Minden más mellékes. A gép jókora. És ez jó is. Amikor Karl magyarázni kezd, biccent.
- Hay. Értem a dolgot. Nos... akkor induljunk.
A tűre csak megrázza a fejét.
- Eleget voltam már bent. Már nem kellenek ezek a vackok.
*Majd ahogy a srác elénekli az első strófát, Watashi elvigyorodik, és tökéletes német nyelven, akcentus nélkül folytatja.

In der Heimat wohnt ein kleines Mägdelein
Und das heißt: Erika.
Dieses Mädel ist mein treues Schätzelein
Und mein Glück, Erika.
Wenn das Heidekraut rot-lila blüht,
Singe ich zum Gruß ihr dieses Lied.
Auf der Heide blüht ein kleines Blümelein
Und das heißt: Erika.

Hozzászólások száma : 22 Join date : 2012. Aug. 23.

Kleine Knuffige nagyjából 150 km/h-val "döcögött" az egyre elvadultabb tájat mutató Atomzónában... többre is képes volt, de Karl sosem akarta túlhajtani a gépet, nehogy beüssön valami gikszer... nem ajánlatos lerobbanni a Zóna kellős közepén.
- No, akkor azok az oroszok nem egy zöldfülüt sóztak rám... Odinnak hála. Jobb, hogyha ismered a helyet, így nem kell a belemet is kipofáznom... Akkor Watashi... rendben. - Mondta Karl, utalva arra, hogy ő is tisztában van a megbízók származásával. Bármennyire próbálkoztak a szerencsétlenek, az akcentust nem tudták eltüntetni teljesen. Meg az a kivillanó, cirill betűs tetoválás volt a legfeltűnőbb... áh... ha valaki csinál valamit, azt vagy jól, vagy sehogy se tegye. A tűt eltette a kesztyűtartóba, legalább marad széruma... párezer dollárt megér, a folyamatos utánpótlás megvan belőle, a civilek pedig kapkodnak érte. Minden adott hát a jó üzletekhez.

Kicsit meglepődött, amikor akcentus nélküli német nyelven folytatta japán társa a dalt, de egyelőre nem adott hangot neki, csak elénekelte a harmadik szakaszt:

-In mein'm Kämmerlein blüht auch ein Blümelein und das heißt: Erika.
Schon beim Morgengrau'n sowie beim Dämmerschein schaut's mich an, Erika.
Und dann ist es mir, als spräch' es laut:
"Denkst du auch an deine kleine Braut?"
In der Heimat weint um dich ein Mädelein und das heißt: Erika.-

Mindezek után, pár kilométer és még egy elszívott cigaretta múlva megkérdezte Watashit a dalról. - Csak nem japán ősök a második világháborúból? Azoknak a leszármazottai tudják ezt a dalt... Jó a kiejtésed. Kein Akzent... sehr gut. - Ezzel viszonylag be is fejezettnek nyilvánította a német nyelvvel kapcsolatos megszólalásait, továbbra is az utat figyelte. A táj egyre inkább kezdett elvadulni, az atomfertőzöttség jelei egyértelműen meglátszottak azon: felrepedezett, homokos talaj, növények sehol, kihalt falvak mindenfelé... De Rock Springs, amely innen már csak három órányi út volt, maga a tökély, legalábbis ehhez a tájhoz viszonyítva. Az emberek többsége be van oltva, ráadásul az az egyetlen hely, ahol a szerencsevadászok nem gyilkolták egymást halomra, hanem üzleteltek is a másikkal. Rock Springsben tilos volt a másik megtámadása... Karlt pedig nem is merték bántalmazni. Jól ismerték az ott sűrűn megforduló férfit, aki folyamatosan szállított nekik kintről dolgokat: vécépapírt, élelmet, italt, fegyvereket (hogy a kószáló zombik elől megvédhessék magukat) és mi egyéb mást.

A kocsi döccent egyet, kívülről pedig egy elfúló hörgés hallatszott. Úgy látszik, hogy a mázsás kerekek most lapítottak palacsintává egy zombit, aki valószínűleg a porban feküdhetett... Most már véglegesen halott. Persze ezek a zombik nem is igazán élőholtak... inkább elvadult, genetikai mutáción átesett, szinte 0 IQ-val rendelkező emberek, akiket csak a friss hús utáni vágy hajt. Ezért nevezték el őket zombinak. Ennyi... Télen nem voltak annyira aktívak, ahogy nappal is inkább menedéket kerestek maguknak... az ösztönük ennyit engedett. De éjszaka aztán kirajzottak mindenfele és jaj volt annak, akit élelemnek néztek. Márpedig minden élő annak számított nekik.

- No... ich denke... Rock Springs schon nur drei Uhr (Na, úgy gondolom Rock Springs már csak három óra) - Mondta és rágyújtott újra, ezúttal is megkínálva Watashit.

Tárgy: Re: Háborúk Földje Csüt. Jún. 27, 2013 10:33 am

- Hay. Rosiadzsinta. Mit mondjak? Nincs velük túlzott bajom. Általában normálisan fizetnek. Ha meg nem... nos akkor én oldom meg, hogy fizessenek.
*Közli komolyan biccentve. A lábairól a bakancs már jó ideje lekerült, és maga alá húzva, majd hogy nem lótuszülésben kuporog a jókora székben. Neki így a kényelmes. A pokróchengerbe felülről nyúl be, majd egy dobótűt vesz elő, és kezdi az ujjai között pörgetni. Az igazat megvallva csak azért kell, hogy a kezét lefoglalja. Jön a kérdés, hogy ősök a háborúból? Biccent egyet.
- Hay. Sinszeki. (Szó szerint rokon. Itt inkább felmenőnek értendő.) Elég sok minden megmaradt tőlük. többek között a kardom is onnan van. No meg...
*felmutatja a jobb kezét, ahol a gyűrűs ujján egy totenkpof gyűrű feszít.*
- Van egy pár ilyesmim. Valahol otthon... Nihonban (Japánban) van egy havasi gyopárom is.
Mondja halkan, de komolyan.
- Ha érdekel valami, kérdezz. Nem tudom mit kéne mondanom, mert nagyrészt egyedül dolgozok. Legalábbis eddig úgy volt.
* Mondja komolyan.*

Hozzászólások száma : 22 Join date : 2012. Aug. 23.

- Általában jól fizetnek, igen... csak nem rajongok az oroszokért. NSS-es voltam, de azt valószínűleg tudhatod. - Közölte Karl és közben levette magáról a pólóját. A kocsi kormányzásának ezen az úton, őszintén szólva ez nem ártott meg... A póló alatt trikót viselt, jobb karja pedig teljes egészében tetoválva volt. Vállától indult ki, amelyen egy második világháborús SS katona volt látható profilból, akinek a lelke éppen elindult felfelé a Valhallába. Lentebb háborús motívumok voltak láthatóak, továbbá egy horogkeresztes zászló. Kézfejénél végződött, ahol germán rúnákkal, karkötőszerűen az volt felírva: Meine Ehre heisst True (Becsületem a Hűség).

- Gondolhatsz, amit akarsz. Ez vagyok én, soha nem fogom letagadni. Más kérdés, hogy én mindig is az ideológia katonai részét tiszteltem, a politikait annyira nem De örülök, hogy... ááá! Totenkopf gyűrű? Szép. Nekem az őseim Wermachtosok voltak főként... meg Hitlerjugendesek. Van nekem is pár szép műemlékem, majd Rock Springsben megmutatom, most nem mászok hátra, hogyha nem gond. - Fejtette ki Karl az álláspontját, de tényleg örült, hogy Watashi nem ellenszenvez a német dolgokkal szemben. Túl sok hideget és meleget kapott már azért, ami. Pedig még az NNSDAP-be se lépett be... Az ő példaképe Ervin Rommel volt, nem véletlenül.

- Havasi gyopár? Hm... az ükapámnak is volt olyanja, ami a család férfiágán szállt apáról-fiúra. Nekem is van egy, de nem viselem... nem szolgáltam meg, legalábbis még nem. Emlékként őrzöm csak. - Mondta és rágyújtott megint. Jó ideje erős dohányos volt, de a tünetek (dohányos köhögés pl.) nem jelentkeztek nála valamiért... talán a szernek köszönhetően, amit anno az atomfertőzöttség ellen adott be magának.

A távolban már feltűntek Rock Springs körvanalai, de még így is egy órás útnak néztek elébe. Karlnak fel se tűnt, hogy már két óra eltelt. Úgy tűnik jó társaságban gyorsan megy az idő... - Szóval csak kérdezzek? Rendben... általában nem szoktam kérdezni, de ha felajánlottad... Van családod? Mármint feleség, gyerek... érted... - Kérdezte, csakhogy elüthesse az időt továbbra is.