Miss Pandora
Hozzászólások száma : 16
Join date : 2012. Apr. 04.
Age : 28
Tartózkodási hely : Somewhere in the crowd
 |  Tárgy: Melanie Davidson  Szer. Júl. 18, 2012 4:51 am | |
| Nem itteni kari, de ha lehetőség adatik rá, akkor majd itt is játszanék vele._.
Név: Melanie Davidson
Pb: Miranda Kerr
Kor: 18
Ahogy elnéztem azokat a hosszú, vékony lábakat tenyerem alatt már szinte éreztem a bársonyos bőr lágyságát. Apró mosoly szalad át az arcomon, ahogy kezembe veszem az ecsetet. Festékbe mártom, majd egy felfelé ívelő vonalat húzok. Egybeágazó vonalak, melyekben felfedezhető vélni egy nő karcsú alakja. Szemeimet egy pillanat erejéig lehunyom, hogy újra megjelenjen előttem az alak, felidézem az előttem lévő lány előbbi helyzetét.
Vörösbe mártom az ecsetet, melynek színe olyan akár egy friss sebből kiserkenő vér. Lágyan siklik, lassú s vidám táncot jár a vásznon. Eltávolodik az ecset a vászontól, s ezzel meg is szakad szerelmes táncuk. Színek kellenek nekem! Sárga, akár a felkelő nap első sugarai. Kék, mint a vadul hullámzó tengerek. Zöld, mint a lankás réteken elterülő, selymes fű. Lilát, bíbort akarok, ami már-már egészen feketébe hajlik át, de mégis ott csillan benne az, az utánozhatatlan bíboros árnyalat. Unalmas szürkét, olyat, mint a köd, ami London utcáira telepszik. Színek, tökéletes harmóniában, árnyalatok végtelensége. Hisz mindig vannak új színek, mindig van más árnyalat, soha nem ér véget, és épp ez benne a gyönyörű, ez benne a csodás, hogy mindig tudsz újat, egyedit, szebbet s jobbat alkotni. Lágyat, gyengét, erőset, vadat, szenvedélyeset, melankolikusat.
Szebbé teszem a valóságot, átformálom. Új világokat teremtek egy üres lap és egy ecset segítségével. Hát nem varázslatos? Alkotok, megfestem az egész világot, színesebbé teszem az életem.
Új színt keverek.
A rózsaszín és a barack keveréke, mellyel szárnyakat festek az alaknak. Elképzelem, ahogy művem megmozdul, ahogy a szárnyait megrázza, s a színek messze szállnak róla, akár pillangók a virágokról. Gyönyörűbbé akarom tenni, mint akinek bőre lágyságát a tenyerem alatt érzem.
- Jössz? – Hallatszik a kérdés, de én oda se pillantok. Nem nézek rá, nem nézek az ihletett adott mintára. Hevesen rázom meg a fejem, hát nem látja, mit csinálok?
Meztelen mellének félgömbjére aranyló mintát festek, egészen a hasáig húzom az ecsetet.
Más szín kell, valami halvány, valami egészen lágy, valami fehéres, de mégse legyen fehér. Barnát és fehéret keverek össze. A fehér a tisztaság színe egészen megfakítja a barnát. A barna bepiszkolja a fehéret. Ez kell nekem.
Az alak arcára siklik az ecset, lassan, egészen óvatosan. Apró mintát varázsolok, pont olyat, mint amilyet fedetlen mellére... Felsóhajtok, ujjaim eleresztik az ecsetet, majd szemeim a teremtményemre siklanak. Oly csodás, oly szép. Boldog vagyok, örömmel tölt el, hogy ismét valami újat kreáltam, valami egyedit, valami egészen különlegeset. Alkotok, hisz művész vagyok. | |
|
