Safira Morgan

Tárgy: Safira Morgan Hétf. Jún. 18, 2012 7:08 am

Teljes név:
Safira Katherine Morgan
Kor:
Huszonkettő
Faj:
Vérfarkas
Titulus:
I'm your sweetest nightmare!~
Face claim:
Jessica Stam

Előtörténet:(freestyle)

"Szörnyű energia és erő kezdett gyülekezni benne, amely megragadta érzelmeit, a harag tömör botjává kovácsolta őket, és egyetlen szót véset erre a botra: bosszú!"
Lapokat találtam, sok sok lapot. Tele voltak írva, némelyiken már megfakult az írás, de azért kivehető volt a szöveg. Az idő elhalványította az tintát, de az érzéseket és az emlékeket, melyeket magukban hordoztak nem tudta teljesen elfedni. Papírok melyek itt hevernek porosan és megviselve. Kósza lapok egy széttépett naplóból, mely az enyém...

~1997. decemeber. 20.~

Kedves Naplóm,
Nagyon szeretem az iskolát. Ez a második évem. Holnap lesz a karácsonyi műsor, amit azért csinálunk, hogy a Jézuska boldog legyen. Remélem cserébe kapok tőle egy kiskutyát. Remélem, ő majd megtud védeni apától. Apa nagyon furcsa dolgokat csinál velem, anya pedig sokat sír. Tegnap kórházban voltunk, mert anya keze eltörött, azt mondta, hogy nem apa tehet róla, de én tudom, hogy igen. Tudom, hogy apa milyen erőset tud ütni. Félek apától...

~1998. február. 16.~

Kedves Naplóm,
Ma a tanítónéni úszáson megkérdezte, hogy miért vannak lila foltok a fenekemen és a lábamon. Én azt mondtam, hogy felmásztam otthon a kisház tetejére, de leestem. A tanítónéni azt mondta, hogy felfogja hívni anyukámat. Nem szeretném, ha apának baja esne. Sok a dolga és azért ilyen ideges, tudom, hogyha kevesebb dolga lesz akkor nem fog minket bántani. Anya nagyon szomorú és fáradtnak tűnik, nem szeretem amikor éjjeli műszakra megy. Nem szeretek apával otthon lenni egyedül, amikor este van. És Mystic sem véd meg engem, apa nem szereti. El akarja vinni, pedig Mystic nagyon jó kutya.

~2005. szeptember. 05.~

Kedves Naplóm,
ELEGEM VAN!!! Nem tudom még meddig fogom bírni, de úgy érzem, hogy minden egyes percben fogy az erőm. Utálom az életem, utálom, hogy ilyen családba születtem. Sajog mindenem, anya éjszakai műszakon van. Robert pedig menjen a pokolba. Nem. Nem vagyok hajlandó többé apának hívni, aki ilyet tesz a lányával az nem apa! Olyan ez az egész, mint egy szép piros alma. A kívülállók ragyogni látják, azt hiszik, hogy ez a legszebb alma, ami a fán van. Ám, ha bárki is beleharapna, ha bárki is a közelébe tudna férkőzni, rájönne, hogy egyáltalán nem olyan édes mint amilyennek látszik. Mocskos férgek rágják belülről, és csak idők kérdése, hogy mikor fog teljesen elpusztulni...

~2005. november. 19.~

Kedves Naplóm,
Randira mentem volna egy Joshua nevű sráccal, de amikor idejött Robert elzavarta.... Kiabálni kezdett velem, hogy mégis hogy képzelem, hogy az engedélye nélkül elmertem volna menni. Valamint közölte velem, hogy ez egyáltalán nem egy mintagyerekszerű viselkedés tőlem, mire én hozzávágtam, hogy ő sem egy mintaapa. Az apák nem látogatják meg éjjel a lányukat, úgy ahogy nem kellene. Mivel semmi okosat nem tudott erre mondani, egy hatalmas pofon volt a válasz. Azt hiszem feldagadt a szemem alatt, holnapra nem lesz szép látvány... Kicsit erős lenne azt mondani, hogy teljesen mindegy, hiszen úgyis csak órák vannak az átváltozásomig. Pedig ez így igaz, miután újra elnyerem emberi alakomat nem tudok iskolába menni. Mindig megviselnek a teliholdas éjszakák. Örök életemre így marad? Azt hiszem keresek valami helyet, ahol senkivel nem futhatok össze. Nem akarok bántani senkit sem. Nem akarok ennél nagyobb szörnyeteg lenni.

~2008. március. 31.~

Kedves Naplóm,
Az imént néztem vissza a legelső bejegyzésemtől egészen idáig. Nem tudom felfogni, hogy tudtam így megváltozni.. Egy lelki roncs vagyok. A családom... Családom? De hisz nekem soha nem volt családom, anyám évek óta nem mert tenni az ellen, hogy egy kicsit is jobb legyen. Nem hibáztathatom érte, hiszen Robert mellett nehezen lehet élni... Naiv kislány voltam, aki mindig csak adott és adott, de soha nem kapott semmit. Túl sokat adott és túl sokat veszített, olyannyira, hogy alig marad valamije... És, ami maradt csak abból tudott építkezni. Mindig is tudtam, hogy egyszer változni fognak a dolgok, tudtam, hogy egyszer kifogok törni abból a zubbonyból, amibe be voltam zárva. Véget kellett vetnem ennek az egésznek. Vagy én, vagy ő... Soha többet nem fogok szenvedni senki miatt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy csepp megbánás sincs bennem, de a düh, ami az évek alatt felgyülemlett bennem, most győzött. Átvette elmém fölött az irányítást... Tudtam, hogy tegnap éjjel apám éjszakai horgászatra megy két barátjával. Tudtam, hogy telihold lesz... A másik kettőt nem akartam bántani, de... nem tudtam kontrollálni magam... A jövő héten New Yorkba utazok anyával, új életet kell kezdenie, és nekem is. Senki nem tudja mit tettem... A helyi újságban a szalag cím, biztos valami ilyesmi lesz: A tó mellett lévő erdőben egy vadállat lakozik, ami múlt éjjel széttépett három férfit. Vagy esetleg: Farkastámadás a közeli erdőben. Nem tudom, de ez annyira nem is lényeges. Az viszont igen, hogy végre véget vetettem ennek az egésznek. Aki voltam az már a múlté. Képzeld el, hogy évekig megaláznak, elveszik az erényedet, olyan dolgokra kényszerítenek, melyeket nem akarsz megtenni. Sokáig nagyon-nagyon sokáig teszik ezt veled, a gondolkodás meneted idővel megváltozik, sok mindenre jössz rá. Aztán egy éjszaka alatt megsemmisíted azt, aki bántott, aki mocskos szörnyeteggé tett téged, aki gyűlöletet élesztett benned. A sok rossz és sötétség után végre megcsillan egy fény, ami gyönyörű, amit úgy hívsz, hogy bosszú.

~2009. március. 31.~

Kedves Naplóm,
Egy éve vetettem véget a dolgoknak. Viszont a mai nap folyamán újabb dologra jöttem rá, nem tudok egy férfi sem szívből szeretni. Ki akarom használni, megalázni, majd ott hagyni őket. Én egészen addig a pillanatig kedves vagyok, amíg minden úgy történik, ahogy én akarom. Elérem azt, amit akarok, attól akitől akarom, és bármit megteszek érte. Szépen, csúnyán... nekem mindegy, de megszerzem. New York csodálatos hely, örülök, hogy anyám is talált magának egy párt, akivel boldog lehet.

~2010. május. 27.~

Kedves Naplóm,
Edward igen kedves férfi, viszont nem szeretem ha megpróbálnak játszadozni velem. A mai nap folyamán közölte velem, hogy véget kell vetni a kapcsolatunknak, mert szereti a feleségét. Nem akartam neki, mondani hogyha annyira nagyon szereti akkor miért velem bújt eddig ágyba. Mindenesetre engem nem lehet csak úgy elküldeni, így megmondtam neki, hogy vége lehet a kapcsolatunknak egyetlen egy feltétellel, ha ad nekem egy bizonyos összeget akkor békén hagyom. Örökre. Ha nem teljesíti ami kérek akkor kitálalok a drágalátos feleségének, és nem csak engem de a feleségét valamint vele együtt a vagyona jelentős részét is elveszíti. Hát tényleg ennyire aljas vagyok? Jövő héten viszont, visszatérek szeretett Angliámba.
Úgy érzem kezd meghalni a lelkem... vagy talán már rég meghalt, de csak most érzékelem? Lesz valaha is normális életem? Lehunyom a szemem és egy másik életről álmodok egy másik világban... Még mindig bennem van a gyűlölet és azt hiszem addig új életet sem tudok kezdeni, amíg magamban érzem a múlt fájdalmait.
Nyálas szöveg. Tökéletes életem van, jobbat nem is akarhatnék.