A Boszorkány, a Ruhásszekrény, Thrall, és Szauron.

Mindig is akartál egy világot, ahol egy ork sámánnal rongálhatod az Urukhaiok irháját, mert a fehérboszorkány megkért, hogy szerezd meg neki a gyűrűt, mert különben Voldemort lealázza a Starkokat?
Hát itt az ideje, hogy beizzítsd a láncvillámot, és adj a nyavalyásoknak. A gyűrű csak rád vár, ahogy a boszorkány is széttárt lá...khm...karokkal.

A Boszorkány, a Ruhásszekrény, Thrall, és Szauron. Fantasy_Out_The_Door_094

A Boszorkány, a Ruhásszekrény, Thrall, és Szauron. Fantasy_Out_The_Door_094

*Lemezvértes törött szarvú tauren száll le a kodóról, egy fenyő törzséhez köti ki, majd valami szálas takarmányt dob a hátas elé, majd az állat fejét a föld felé tolja jelezvén, hogy ehet. Egy alul vérben tocsogó csomagot köt le majd a vállára csapja.*
-Nah szabaduljunk meg ettől minél hamarabb, mert kezdek rosszul lenni ettől a rohadó fejtől. Igaz balra a harmadik épületben volt a csávó akinek kellett? *Csak a visszaigazolásra vár, majd elindul a célpont felé. Megdöngeti a falat, majd belép az amúgy is nyitott ajtón.* -Itt a fej, amit kért, a táskát meg tartsa meg! *Löki ezekkel a szavakkal a csávó asztalára a csomagot, aki már hozza is elő az előre megbeszélt árat, a fejenként 5 aranyat, és két új kesztyűt.*
-Nah az ég áldja! *Távozik, majd megáll a központi totem előtt.* -Egy 20 perc múlva a kodóknál, vásárolj be te is mert hosszú az út a következő településig.*

*Nocturnus kodója jókorát horkant, ahogy a tauren megböki a patájával, hogy álljon meg. Majd ő is lemászik róla, és amolyan kíséretnek megy társával.*
- Igen Ott. Abban a sátorban.
* Mutat rá három ujjának "mutató ujjával" a házra. Majd amikor a sámán ledobja a fejet az asztalra, és a táskát is oda adja, azért kicsit morog magában. Jóféle táska volt... kár érte. Ki lehetett volna mosni. Majd amikor a "testvére" megszólal, hogy menjen bevásárolni, biccent egyet, aztán elindul a maga öles, kissé cammogó lépteivel az Ősök Sziklája felé. Mennydörgő szirt mindig is lenyűgözte őt. Most sincs ez másként. A hídon átbaktat, majd miután megbeszélte mesterével amit kell, elindul a bevásárlásra. Étel, ital... noha az ő gyomruk a füvet is beveszi, azért mégis csak csúnya lenne legelni. No meg... a Kodoknak is kell valami. Azzal amikor végzett vissza battyog a saját hátasához, és egy gyors ige után átváltozik egy hatalmas szürke medvévé, és két lábon táncolva szórakoztatja a kis taurenekt, és az esetlegesen odatévedő szövetséges létformákat. Ha vissza jön a sámán, akkor felé pillant, majd egy újabb ige után vissza alakul eredeti formájába.*
- Mondd... nekünk mindig ilyen piszkos munkáink lesznek?*

*Gyorsan vesz pár frissen szedett növényt reagensként pár varázslathoz, majd rohan vissza a kodóhoz. immáron új kesztyűjében. Még elcsípi a táncoló medvét, de a show műsorról már lemarad. Felpattan a kodóra majd a druidához szól.*
-Biztos vagyok benne, hogy évek múltán már csak a nagy csatákban és portyákon fogunk részt venni. De még igazából semmi nevet nem szereztünk magunak, így az ilyen ergya utolsó melókat kell elvégeznünk, de Thunder Bluffban hátha találunk valami jobbat. Bevásároltál? *Felesleges kérdés szinte, de a biztonság kedvéért rákérdez, majd megböködi sarkával a kodót. Lassan átsétál a hídon a kodóval, int a falusiaknak, majd a főváros felé vezető útra tér rá.*
-Mit mondott a mester? Még mindig nem elég jól bagjozol? Vagy már azért fejlődtél valamit? *Érdeklődik társa haladása felől, mert neki is sokkal jobb, ha a társa is erősebb, legalább hamarabb végeznek.*

*Ahogy a Sámán elmondja amit elmondd, csak sújtat egyet, minek hatására az orrában lógó karika meglendül, és az orra felső részéről pattan vissza.*
- Remek.. addig meg... lapátolhatjuk el a maradványokat mások után... nagyon jó.
* Nem repes túlzottan az örömtől. Nem a türelmével vannak itt a gondok. Dehogy is. Ő képes napokat azzal tölteni, hogy egy fát néz, és próbálja meglátni mennyit nőtt a napok alatt. Sokkal inkább van neki problémája azzal, hogy alja munkát kell végezniük, semmi megbecsülésért. Majd a sámán kérdésére bólint.*
- Azt mondta egyre jobb vagyok, és menjek el Sheal Runetotemhez az Ősök Szirtjén. Mert ő akar valamit tőlem.
* Magyarázza társának, miközben a hídon megy tovább Baqwa után. *
- És te meglátogattad az Öreget? Mit mondott neked?
* Kérdi félig mosolyogva, miközben a táskáját rendezgeti. A botja érdekes darab. Feralasban szerezte. A Mojache-i táborban egy trolltól.*
- Te? Hogy haladsz?*

-Ez inkább ne kérdezted volna barátom. A szélvész totemem leszedte a sátor tetejét, aztán kaptam a fejemre, hogy nem bírom uralni az erőimet. Más probléma nem volt, meg kaptam egy új totemet. Gyorsabban tudsz tőle varázsolni, szóval most már lesz egyéb jóság és a levegő totemek miatt. Mert a többinek nem igazán vettük hasznát. *Az út négy-öt napnál úgyse lesz hosszabb annyi időt pedig a kodók jobb esetben kibírnak, maximum azért állnak megállni, mert elgémberedik a lábuk.*
-Valószínűleg én is meg fogom látogatni az öregeket, hátha kapok valami eligazítást. Állítólag Baine Bloodhoof egy csapatot szervez aki egy csomagot visz el Orgrimmarig. Talán ha szerencsénk van beválogatnak minket. És ha másra nem jó, hát legalább nem a saját költségünkön kell eljutnunk az orkokig. Ottan pedig pezseg az élet, mindig szerveznek valamit. Mit szólsz hozzá?

*Amikor a tauren a szélvészről kezd mesélni, felnevet a druida.*
- Akkor az volt az a nagy futkosás arrafelé?
* Kérdi kicsit rázkódva még a nevetéstől, majd abba hagyja. Elvégre Baqwa is volt már tanúja annak, hogy ő a bogár rajjal kergeti meg a helybélieket. Hiába... ez van ha valaki még nem tudja teljesen uralni az erejét. De mindenki így kezdi nem igaz? Még maga a Nagy Malfurion is.*
- Én azt mondom, ha jó iramban megyünk, akkor elkérhetjük két nap alatt a Mennydörgő szirtet. * Majd amikor a sámán szóba ejti a Vezért, Nocturnus szemei kicsit nagyobbra nyílnak.*
- Maga... a Nagy Kain Bloodhoof? Orgrimmarba? A legendás Thrall városába? Mindenképpen meg kell próbálnunk. Hátha szerencsénk lesz, és akkor mehetünk az orkokhoz. Állítólag onnan visz léghajó a jeges Északi birodalomba. Oda is el kéne nézni. Ki tudja mi csodát láthatnánk. És... hátha... ismeretlen terepen nem néznek minket ennyire kezdőnek, és kapunk valami... normálisabb munkát is.
* Magyarázza a druida.*

-Szóval azt mondod, hogy két nap? Akkor kicsit rá kellene kapcsolnunk, és éjszaka is haladunk kell legalább a nappali tempóval, viszont akkor hátasokat kell majd cserélnünk, mert ezek már nem hinném, hogy bírnák az orgrimmari utat. *Közben ő már megsarkalta hátasát, hogy minél hamarabb Mennydörgő szirtbe érjenek.* --Kifejezetten utálom azokat a vörös elfeket, de most örülnék egy lovag aurájának, tudod melyikről beszélek. Arról amitől megtáltosodnak a hátasok. Nah az most igazán nem lenne ellenemre. Bár hiába mennénk gyorsabban az a csirke meg nem bírna olyan sokáig jönni, mert a jó kodó sokkal szilajabb. *Csak úgy beszélget az út közben, mert lesznek még elég hosszú időszakok, amikor csak csendben fognak egymás mellett lovagolni, de most még van téma.* -Amúgy ha hiszed ha nem gondoltam hogy a nagyfőnök nevének hallatán szaporítani akarsz majd a tempón. Mellesleg reménykedem abban, hogy legalább valami felszereléssel is ellátnak majd minket az útra. Kivételesen talán jól jöhet ez a szakadtabb szerelés, hátha megszánnak minket.

*A Vérelfek említésére a druida is csak hümmög egyet. Ő sem szereti kivált képen a fajtájukat, de azt elismeri, hogy bizony a nőstény egyedeik határozottan formásak. Nagyon formásak.*
- Hát... én sem szeretem ezeket a lovagokat... meg miegymást... de... hallottam szóbeszédeket, hogy a fajtákbéliek is kezdenek visszatérni a Fény hitéhez, ami szerintem viszont határozottan jó lenne. Gondolj bele. Nekünk is lennének ilyen lovagjaink, amire a vörösök olyan nagyon büszkék.
* magyarázza a tauren. Majd amikor Baqwa a hátas lecserélését mondja, akkor csak mgrázza a fejét, minek hatására a sörényébe kötött csengettyűk veszettül csilingelni kezdenek.*
- Nem adom Patást semmiért. Akkor inkább lesz három négy nap mire odaérünk. De Patást nem adom.
*Közli makacs komolysággal. Majd arra, hogy a rongyos szerelés jó lesz nekik most, azért kicsit elkedvetlenedik.*
- Én annyira szégyellem magam... még csak ahhoz sem értek, hogy bőrből készítsek magamnak ruhát. Valamiért jobban tudom használni a csavarhúzót.
*Magyarázza kedvetlenül*

-Én is hallottam róla, és szerintem bölcs dolog. Egy kicsit jobban az egyensúly felé billentené a mérleg nyelvét, hiszen a Hold mellett a fényt is épp annyira tisztelni kellene szerintem. Sőt, amiről hallottam h a fény papjai is szervezkedni kezdtek, mint a mozgalom fő élharcosai. *Rövid pihenő, gyors térképnézés, hogy a kereszteződésnél merre kell fordulni, mert a tábla már igencsak eltűnt.* -Akkor három nap és nincs hátas csere. Te akartál sietni, de őszintén én se szívesen hagytam volna itt Szélvészt, maximum, ha Dübörgőt a szirtnél hagytam volna egy istállóban, de ő a Mojachei táborban maradt. *Biztosan jó dolga van ott is, egyszer talán majd elhozatja a barna kodót.*
-Akkor a főzést már nem is tartod mesterségnek, te híres szakács? *Ő maga sem büszkélkedhet nagyon szakmai tapasztalatokkal de ez inkább annak köszönhető, hogy szűkmarkúan bánik az arannyal, és nem igazán ad ki pénzt tanárra és receptekre.* -Orgrimmarban van mérnöki iroda ha jól tudom úgyis elidőzünk ott egy hetet ha sikerült eljutnunk odáig. *Menet közben a tájat bámulja, a nagy zöld messzeséget, amit csak a távolban tör meg a hegyvonulatok jellegzetesen barnás színe.*

*Amikor a társa megjegyzi a főzést mint mesterséget, akkor csak megcsóválja a fejét.*
- Már hogy a Nagák vérére ne tartanám azt is mesterségnek? Talán a legjobb mesterség ami létezik. Ha tudunk szerezni keselyű lábat, és húst, akkor megcsinálom azt, amit még az öreg nagyapám tanított nekem. Ahippia a Kovácsmester.
* Mondja vigyorogva, majd miután belőtték az irányt, és tovább kaptatnak, Nocti is fűzi tovább a gondolatokat.*
- Dübörgőnek biztos, hogy jó dolga van. Elvégre ott van vele Fehérvíz.
* Emlékezteti a saját fehér kodójára, aki elég jól kijött mindig is Dübörgővel. És hát igen... ő is ott maradt Mojache-ban. Majd amikor a másik közli, hogy Orgrimmarban van mechanikai iroda, a taurennek ismét felcsillannak a szemei. Majd már elkezdi kattogtatni az agyát.*
- Nemsokára elérem azt a szintet, hogy választanom kell a gnóm, és a goblin út között. Nem tudom melyiket kéne. Igazság szerint... az én szívemhez közelebb állna a gnóm, mert abban inkább a finom mechanika van. És többnyire érdekes dolgokat csinálnak. Amíg ott a goblin... az meg a robbantgatással van elfoglalva... ami lehet hogy hasznos... de nem olyan jó. És... Várjál csak...
* Azzal hirtelen letér az útról, és a közeli facsoport felé irányítja Patást, ahol egy láda van a fák alatt.*
- Nézd már Baqwa. Egy kincsesláda.

*A beszélgetés lassan folyik, ahogy és az út is elég lassan fogyik a lábuk alatt, ha nem akarnak hátast cserélni Mennydörgő szirten.*
-Válaszd akkor a gnómot, ha az jobban tetszik, és akkor csinálhatsz nekem valami mixert legalább. ... Láda? Hol? Én érek oda hamarabb! *Leveti magát a kodóról és szellemfarkasként lohol a ládáig. Gyorsan leveri a lakatot a kalapácsával, majd felnyitja a ládát és dobálja belőle kifelé, hogy mit talált.*
-Ruha, ruha, valami hülye tekercs, mana ital, valami tőr, de tiszta rozsdás, egy kis pénz. Semmi hasznos. *És ezzel vissza is hajtja a láda tetejét, bár akkor Nocti már a tekercset bújja, szóval mégse olyan hülye az a tekercs.*
-Mit találtál a tekercsen? Másik kincs helye? Recept? Vagy elkészítési útmutatót? Hmm, hmm hmm? *Azért így végül csak felcsigázta, hogy mi is lehetett a ládában*

- Igen... én is azon gondolkozok, hogy a gnómot fogom választani. Az elég hasznos dolog. De azért hátha ezt-azt el tudok lesni a goblin készítésekből is.
*Magyarázza, miközben Baqwa már le is robban a kodójáról a láda láttán, és szellemfarkas alakban ott is terem, majd elég agresszív módon veri le a tetőt. Azaz a tetőt tartó lakatot. Majd elkezdi kiszórni a dolgokat.*
- Ejnye. Te sosem tanulsz? Ezek a ruhák eladhatóak. A tőrt kicsit megcsiszoljuk egy kövön, és elsütjük valami tolvajnak... vagy varázslónak. Nekem aztán édes mindegy.
* majd csak lehuppan a tomporára, és elkezdi kinyitni óvatosan a tekercset. Majd amikor a másik tauren rápillant, azt láthatja, hogy irdatlan nagy csillogó szemekkel tanulmányozza a papírra felvésett dolgokat. A kérdések csak félig jutnak el a tudatáig, majd bamba fejjel néz fel.*
- Hm?
* Majd amikor elgondolkodik, mit is mondott a másik, csak elvigyorodik.*
- Valamifajta...féle...valami. Az biztos, hogy sok kütyü kell hozzá. De meg fogom tudni csinálni. A végeredmény... valami... mozgó...állat... fémből. Érdekes dolog. Na ha elértünk Mennydörgő szirtre, amíg te elmész a Cheefhez, addig én megpróbálok egy ilyet összerakni, és akkor rájövünk, hogy mi is ez. Mit szólsz hozzá?
* Kérdi vigyorogva.*

-Értettem főnök, szóval ha gyakrabban hallgatnék rá, akkor valószínűleg több pénzünk lenne. Szóval akkor tedd el azokat a göncöket meg a tőrt. ... Szóval valami mechanikus valami mozgó bigyó. Majd ha odaértünk akkor megnézheted, hogy mi kell hozzá, de akkor pakolj és induljunk. *Összepakolják a cuccokat amik voltak a ládában és felülnek a kodóikra.*

[3 nappal később Mennydörgő Szirt lábánál]

*A két vándor felnéz a magaslatba, a lift lassan ereszkedik a lenti dokkoló állomásra. A látvány sokadjára is lenyűgözi őket, bár általában csak átutazókánt voltak a városban.* -Nah kapjuk el ezt a liftet, mert különben várhatunk a másikra. *Megadja az indokot a sietségre, bár valójában csak az izgatottság hajtja, hiszen több lift is van és elég gyorsan járnak. A kodókat kikötik a szirt lábánál az istállóban, ahol majd az istálló dolgozói jobb ellátásban részesítik a fáradt hátasokat, persze némi díj fejében. Lassú léptekkel haladnak a lift felé, majd amikor ledokkolt a szállítóalkalmatosság felszállnak, és elindulnak a rettentő magasan levő város felé.*
-Egyszer hallottam olyanról, hogy egy druida macska formában túlélte a zuhanást a szirt széléről. Kegyetlen nagy mázlija lehetett. Bár utána állítólag 2 hétig ispotályban feküdt. *Megérkezik a lift, és úgy mondván a város bejáratához sétálnak./*

[3 nappal később]

*Nocturnus immáron sokadjára pillant fel a Mennydörgő Szirt hatalmas pillérszerű területeire. Majd csak elmosolyodik a szakálla alatt.*
- Hát... márpedig testvér... én egyszer ide fogok költözni. Nincs is szebb ennél a városnál. Legalábbis én még nem láttam. *Közli komolyan. Majd Dübörgőt leköti az istállóba, és a megszerzett pénzből egy pár arany darabot oda ejt a istállómesternek. A lift lassan leereszkedik, majd beszállnak. Addig Nocti a hallottakon gondolkozik.*
- Úgy érted... az oroszlán formában? Azon nem csodálkozok. Az egy nagyon szívós forma. El tudom képzelni, hogy talpra esett. És maximum a lábait törte el. Az egy ilyen dolog. Tudod... mint a tolvajoknál az amikor leesnek valahonnan.
* Magyarázza komolyan, majd megtámaszkodik az egyik korlátnál, és szemléli a tájat, ahogy a felvonó emelkedik.*
- Csodaszép a táj. Innen még a Vérpata Falva is látszik. Pedig mennyit jöttünk onnan...
* Mondja kissé elmerengve, majd amikor felérnek, akkor csak kilép, és elindul egy irányba.*
- Menj. Keresd meg akkor Caint Vezért. Én addig utána nézek ennek a papírnak, és utána majd találkozunk az első szint kis tavánál.
* Mondja elmosolyodva, majd elindul. Jó idő múlva tér vissza, de addigra már valószínűleg Baqwa is elment a dolgára. Leül a tó partjára, és egy köpenyt terít le, és előveszi a műszereket. Majd a tervrajz alapján kezdi el összepakolni a dolgokat. Egy malachit ide, egy fém csavar oda... így pepecsel egy jó darabig.*